Férjcserélő

Minden sokkal fakóbb, ha napsütésben nézi az ember. Látszik a por a polcokon, amit őszi fényben már nem lehetne észrevenni. Látszanak a pórusok az arcomon, a narancsbőr a seggemen. Kegyetlen dolog a nyár.

Önagresszív üzemmódban vagyok. Bizonyos szempontból maga a keményen visszafogott étkezés, és a kőkemény edzés is az. De tegnap megint bántottam magam fizikailag (nem vágtam, az túl feltűnő). Ilyenkor mindig megijedek magamtól. De van az a pont, amikor már a sírás sem elég, hogy kifejezzem a kétségbeesésemet.

A férjem kiszállt a párterápiából. A terapeuták javasolták, hogy most egy ideig csináljunk egyéni üléseket, és ez kapóra jött neki. Merthogy nem akarja, hogy őt elemezgessék, ő rendben van. Csak én vagyok elmebeteg. Amúgy is ez neki egy stresszforrás volt, és alig használt valamit, pénzkidobás. Az utolsó alkalomra egyedül kellett mennem, magyarázkodnom. Egyénileg maradnék, mert szerintem van rajtam mit dolgozni, de a pasival akarok, mert az legalább profi, a lányka elég gyenge. Viszont a srác lényegében visszadobott, hogy most ő elfoglalt.

Most ez ilyen visszadobálós fázis. Visszadobál a férjem, visszadobál a pszichológusom. Visszadobál a plátói internetes barátom. ("Sok a munka, hulla vagyok.") Visszadobál a pasi, aki kurvára meg akart baszni, és akivel intim, bár virtuális barátok lettünk az elmúlt hónapokban. (No, ő nem mentegetőzik, csak levegőnek néz.)

Egyetlen embernek kellek, az a főnököm (mielőtt ez lenne a téma: így nevezem az embert, aki munkákat csorgat nekem). Neki kellek, persze munkára, de az nem baj, mert abban jó vagyok, meg pénzt is adnak. Meg el lehet menekülni bele a család meg a magányosság elől.

No, értem én, hogy nyár van. Nálunk is az van, szabadságokkal, több együttléttel, ami több veszekedést is jelent, és csak minimálisan több dugást. Több gyerekezést, de azért van munka is. Mert - kérdésre válaszolva - nálam a munka elég összevissza, tehát hol van, hol nincs; és ha van, akkor nagyon van, és kb. mindenki leszarja, hogy oviszünet van. Nagyszülők kőkeményen befogva. A kicsi viszont megy augusztustól napközibe a bátyjával. (Már vágom a centit, de nehogy azt higgyétek, hogy a nagymamák nem.)

De az uborkára visszatérve: annyi ízetlen vicc született az uborkával masztizó nőkről. Én magam sosem csináltam, még zsenge szűzlánykoromban sem, amikor azért elég sok mindennel próbálkoztam. (Az uborkát amúgy imádom, de csakis enni, és csakis olyan méretben és formában, amelyek vajmi kevés örömet okoznának vaginálisan, mint az egészen apró csemegeuborka, vagy a kovászos, amiért ilyen dögmelegben ölni tudok.)

A fiúknál olyan elfogadott, meg olyan közhelyes dolog, hogy magukhoz nyúlnak, kb attól kezdve, hogy a kezük kényelmesen elér a farkukig. Csak úgy, a komfortérzet miatt. Aztán meg, amikor már tud jó lenni, akkor nyilván azért. Elalvás előtt, ébredés után, vagy bármikor, amikor egyedül vannak. És ez még nem beteges. Az azért határeset, amikor egy bizarr, harmincas szűz (!) pasi ismerősöm (szociopata, ne kérdezd) végre talált egy nőt, akit megdughat, és kb. fél órával aktus után kiverte mellette az ágyban, mert neki azért az a legjobb. (Előtte fingott is egy nagyot, és mondta a csajnak, hogy ő se tartsa vissza.)

Azért a lányok is foglalkoznak a puncijukkal. Gondolom. Remélem. Pubertás táján engem is elkezdett érdekelni, hogy hogy vannak a dolgok ott lent. A hiányos szexuális-biológiai edukáció jele, hogy gyerekkoromban nem is tűnt fel, honnan jön pontosan a pisi, és azt tippeltem, hogy a hüvelyemből (mert az volt egy felismerhető luk). A kakit tudtam, hogy a fenekemből. Amikor kezdtek az osztálytársak felvilágosítani, pánikba estem, hogy nincs hüvelyem! (Aztán tanulmányoztam a berendezést pisilés közben, és eljutottam a húgycső kérdésig, de volt egy pár rossz hetem) :)

Amikor megjött a menstruációm, 12 éves voltam, nyár volt. Egy szocreál üdülőben tanyáztunk a családdal. Megláttam a bugyimon a kis maszatszerű, barnás vért, és nagyon megijedtem. Tudtam mi ez, de aggasztott, hogy anyám nem fog engedni a Balatonban fürdeni. Úgyhogy titokban kimostam kézzel, és hallgattam, mint a sír. Egy nap alatt elmúlt, és hónapokig csend volt utána, semmi. A következő lett a "hivatalos" első, és azt már vállaltam, anyámnak elmondtam, és nem kellett úsznom, csak bénán üldögélni ruhában a fullasztóan párás uszodában. (A továbbiakban kiváló indoknak bizonyult, főleg a gimiben, ha el akartuk lógni a tesit. Ehhez képest ma hasgörccsel is elmegyek egy százszor keményebb edzésre.)

Nem ez a pár nap vér, meg a minimális fájdalom volt a gáz. Hanem az, hogy a punci felnőtt üzemmódba kapcsolt, és elkezdett szivárogni - nagyon finoman, de termelni azokat az anyagokat, amik megóvnak a behatolás fájdalmától, és amikre technikailag még évekig nem volt szükségem. Na azt utáltam. És mivel nálunk otthon minden nemiséggel kapcsolatos témában kuss volt, nem kérdeztem, hogy ez mi, és mit lehet tenni. Jobb híján szétszedtem egészen vékony hártyákra egy papírzsepit, és bedugtam a nagyajkaim közé, és kicseréltem, amikor "olyan lett". Anyám egyszer megtalált egy ilyen használt darabot, és óvatosan megkérdezte, hogy mégis mire használom. Zavartam hazudtam, hogy kifújtam bele az orrom. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor megtudtam, hogy ez a szivárgás normális, és van olyan, hogy tisztasági betét.

A másik ilyen tájékozatlansági félreértésem, és félelmeim alapja volt (szerintem évekig), az a kisajkaim. A pubertásig szép kompakt puncim volt, de ekkor a kisajkaim elkezdtek megnőni. Illetve egyáltalán létezni. Úgy éltem meg, hogy a nagyajkaim belső része kinyúlt, és kilóg. A bal oldalon nem volt zavaró, de a jobb oldalon aszimmetrikusan nagyobb lett, és pici néha kilógott a nagyajkaim közül. Meg voltam róla győződve, hogy ez abnormális. Tudtam, hogy nem lenne bölcs dolog, de arról fantáziáltam, hogy levágom egy ollóval. Amikor először mentem nőgyógyászhoz, a legnagyobb gondom, az volt, hogy mint mond majd erre a fura jelenségre, és vajon beteg vagyok-e. Nem kérdeztem rá, de nem mondott semmit, úgyhogy arra jutottam, hogy ez normális, és onnantól kezdve nem idegeskedtem. Pláne, amikor elkezdtem szexelni, és a pasik sem mondtak rá semmit.

(Ma is ilyen: egy icipici cicanyelv jobb oldalon, amit kényelmesebb bedugni a húsos nagyajkak közé, de mindig egy kicsit kikandikál. A férjemnek tetszik.)

Sokszor gondolok arra, hogy mennyi szorongást megspórolhattam volna, ha valaki normálisan elmondja nekem ezeket a dolgokat. (Akkor még nem volt internet, kb. csak a barátok, esetleg a szülők meg néhány elmaradott könyv nyújthatott volna segítséget, de egy befordult kamasz nem kérdez. A mai lányoknak remélem könnyebb, hogy van google.)

Na, a női masztizásról akartam írni, kicsit nosztalgikusan, de olyan hosszú lett az előjáték, hogy ez egy későbbi posztban jön majd.

Azt látom, hogy szép lassan kezd itt kimúlni az érdeklődés, úgyhogy nem is nagyon posztolok, mert most már egy kutyával is seggbe dugathatnám magam, az se érdekelne senkit. Pénteken lehet, hogy elmegyünk swingerbe, majd mindenki képzelje el. Házi feladat szombatra, hogy mi történt, hogyan érintett meg érzelmileg, hogy éreztem magam, és hogyan hatott a férjemmel való kapcsolatomra.

(Oviszünet van, idegroncs vagyok.)

Biztos mi vagyunk rosszul bekötve, de ez a négyesezés tényleg nem több, mint a szabadidő kulturált eltöltése. Nem hagyott bennem tüskéket, nincs bennem féltékenység, megbánás, szégyen. Ha valamit másképp csináltam volna, az az elfogyasztott italmennyiség redukálása lett volna, nem az idegen fasz lelkes szopása. Párok interaktálnak és közben jól érzik magukat. Mások tarokkoznak, vagy inni járnak, mi meg baszunk. Közösen. És?

Ahogy azt kommentben írtam is, embereink visszajeleztek, pozitív érzésekről számoltak be (naná), és várják a folytatást. Jövő hét nem jó nekik, de utána szabadok. Úgyhogy ez az út járható, és járni is fogjuk, úgy tűnik. Gábor is várja, tulajdonképpen sürgeti is, mintha kompenzálni akarna teljesítőképesség legutóbbi hiányáért. Sőt, továbbmegyek, tovább akar menni. Voltak / vannak még olyan párok, akik válaszoltak, képcsere is OK volt, és sürgeti, hogy azokat is kontaktáljuk, találkozzuk, essünk egymásnak. ("Írtál már nekik? Miért nem írtál? Írjál már! Írd meg nekik, mikor érünk rá! Szeretem a szőkéket is ám! Bár ennek sincs segge, de mindegy. És azok a másikok mikor jönnek haza a nyaralásból? Azoknak nem írsz? Kéne már írni nekik!")

Szóval úgy állunk, hogy jövő hétre még semmi pajzán programunk sincs, a nyomás meg nagy, úgyhogy ha nem figyel be semmi, még az is lehet, hogy elugrunk egy swingerbe pénteken, úgyis az jönne be emberemnek legjobban, ha legalább hat pasi mászna rám egyszerre, és tulajdonképpen én is kipróbálnám, mert egy ilyen perverz őrült vagyok.

Közben megjött a piros betűs látogató (tudjátok, akitől féltünk, hogy tönkrebassza a keddünket), meg egy nap a kórházban, úgyhogy a nem gyenge szexuális felpörgést nem igazán tudtuk levezetni, még egymáson sem.

Hirtelen felindulásból vettem egy fekete combfixet meg egy hozzá illő rendes fekete magassarkút (jó magas), persze nem szívesen túráznék bennük, de itthonra jó. Férjegység amúgy is szívesen orientálódik láb-harisnya-cipőfétis irányába, úgyhogy csináltam neki gyereknapot. Felpróbáltam, készítettem gyorsan benne egy-két selfie-t, és beküldtem a munkahelyére - hát, volt sikere, álló fasszal dolgozott egész délután.

Mondtam persze, hogy most még nem tudja kibontani az ajándékot, mert torka véres, de aztán úgy alakult, hogy a gyerekmentes reggelt nem bírtuk ki szex nélkül, szoft nem volt elég jó neki ("Leszoplak szívesen!" "De az nem jó, én punciba akarok! Nem lehet, hogy gumit húzok, és csak úgy?" "Jó, hozz egy nagy sötét törölközőt meg sok zsepit!"). Hozta is a kellékeket, persze vegyem fel a harisnyát. Közben ment a verbális perverzkedés, hogy ki kit dugna, meg az élmények felidézése, úgyhogy elég kellemes volt, kár lett volna kihagyni. (Törölközőt mosunk.)

Persze fellengzős az ősbemutató, mert játsszák ezt a darabot már egy ideje, csak ritkán, mert elég merész, és nehéz megtalálni rá a szereplőket. Kis házi-színpadunkon viszont ebben szereposztásban ez volt ez első előadás. Nem volt egyértelmű álló ovuláció, de tojásdobálás sem, meg még a kritikusok sem nyilatkoztak, úgyhogy még nem tudjuk, hogy repertoáron marad-e.

A vendégművészek esetében tapasztalhattunk némi túljátszást, középerős ripacskodást. Talán emiatt is a kőszínház állandó művészei közül egyiknek sem sikerült tökéletesen beleélnie magát szerepébe - ez egyiküknél látványosabb volt és tartósan fenn is állt (vagyis nem állt fenn), a másik művész az előadás végére eltalálta a karaktert.

De lépjünk ki a gondosan megkreált allegóriából, jöjjön a rögvaló is. Igen, megtörtént az első négyesünk, nem volt hardcore, de elsőre szerintem nem volt rossz. Nem volt eszetlen nagy durranás sem persze. Összefoglalva egy erős közepes élményről számolhatok be. Édesek voltatok, ahogy kommentekben spekuláltatok hullámhegyekről és völgyekről, de azt kell mondanom, érzelmileg semmi megrázó nem volt benne, se katartikus, se tragikus. A férjemmel való kapcsolatomat nem rázta meg, megkockáztatom, hogy mintha valami kis pozitív lökést adott volna, mert egy platformra rendezett mindent a másik párral szemben, egymáshoz közel. Fizikailag, meg lelkileg is.

Embereink 8 körül jöttek, kellően felfokozva, jó üveg borral. Vidám csevej, teljesen baráti, no szexduma. Egy üveg bor hipphopp bepuszilva, egy kör unikum, és még egy üveg bor is (az lassabban fogyott már) - általános kellemes becsiccsentés, de senki nem részeg. Bő félóra ebből a beszélgetős részből, és egyszer csak a semmiből kb. Linda bemondja, hogy egyébként csókolózás a másik partnerével nincs, és élvezni is saját partnerrel, ez OK-e. Mondjuk, hogy OK, erre hogy "lássunkneki". Egy picit lestünk, mint a luki nyúl (mi rövidebb verbális előjátékot, de kicsit szubtilisabb lényegre térést éreztünk volna kellemesnek, de ha már így esett...). Rá is ugrott Tamásra (így hívtam, ugye)?, nyalásfalás, vetkőztetés, és hipphopp 17 másodperc múlva két tökpucér ember pettingelt a nappalinkban.

Én úgy voltam vele, hogy végül is erre szerződtünk, úgyhogy nem gond, próbáltam felzárkózni, de Gábor elég nehezen pörgött fel, illetve, ha ez eddig nem lett volna egyértelmű, nem is sikerült felállítania az egész session alatt. Nekem ez nagyon furcsa volt, mert kettesben sosem volt ilyen gondunk. Persze nem igazságos, mert én sem voltam olyan húdeszukás, csak nálam ez nem látszik annyira.

Tehát próbálom felszopni emberemet, részben a saját kudarcomnak érezve, hogy nem sikerül, akármit is vetek be. Eközben Linda felettébb színpadiasnak ható módon kiabál, sikoltozik, verbálisan buzdítja emberét, aki 4 és fél perc alatt 67 figurában kinyalja, szopatja, megdugja - ritmikus sportgimnasztika gálán érzem magam.

Azért lassan nekem sikerül felvennem a tempót, ha nem is olyan decibellel nyilvánítok tetszést, mint a partnernő. Közben megtörténik a közeledés, főleg ők kezdeményezik. Először átnyúl egy-egy kéz, simogatnak, szopogatják a mellem - ekkor kezd nekem is érdekes és izgató lenni a szitu. Klasszikus "gabalyodás" következik, és ebben már tényleg nincs semmi béna, valóban természetesen adják magukat a helyzetek, hogy ki kit ver, szop, nyal, simogat, különösebben beszélni sem kell róla.

Felfedezem a cserepárunk testét, ami egyszerre vicces és izgi. Tamásnak elég nagy farka van, az a fajta, amiről mindig egy jól megtermett kucsmagomba jut eszembe - nem túl vastag, de a makkja óriási, már-már groteszk módon csücsül a végén.

Kicsit testesebb, "eleresztettebb", mint aminek ruhában gondoltam, a tettek szőrös mellű embere, aki izzadva, csatakos hajjal folyamatosan "teljesít". Ifjabb korában feltehetőleg elég jó pasi lehetett (mint ahogy fiatalabban én is elég jó nő voltam), de talán mostanra lett szexuálisan ennyire magabiztos. Nincsenek benne kérdések, kétkedés, csinálja.

Linda kurvára jól karbantartott kora negyvenes, azért látszik rajta a két szülés, meg hogy 100 kilósra hízott, és onnan fogyott le. A férjemnél abszolút nogo: plasztikmell, és látszik, hogy komolyan dolgoztak rajta, vagdosták, toldozgatták (nagyon üres tejeszacsik maradhattak). Nekem nincs vele gondom, tetszik a mellbimbója, kifejezetten nagy, de nem olyan barnás-rohadtpárizsis udvarral, hanem szép rózsaszín, csinos. A hasa, combja viszonylag vékony, de kicsit löttyedt - teljesen más a tapintása, mint az enyém, rajtam minden kerek, de kemény. A feneke szintén nem Gábor kedvére való, túl kicsi, enyhén lapos. A puncija tetszene neki, de azt eléggé kisajátítja Tamás.

Nekem ez a szapphói vonal eléggé bejön, szeretem simogatni a testét, szeretem szopogatni a mellét (rám is szól egyszer, hogy finomabban, amikor elragad a hév). A puncinyalás egyáltalán nem furcsa, szívesen csinálom neki, de valószínűleg nem vagyok elég ügyes, mert hamar át kell adnom a terepet, de kipróbáltam, van bennem tanulni vágyás. Ő is nyal engem, az aztán végképp semmi extra, kb olyan mint bármelyik pasi, vagyis nekem nem egy nagy durranás. Mondjuk Tamás technikáját elnézve ő tudhat valamit, de ebből én sem kaptam valami sokat.

Gábor "ahol tud, segít", de annyira nem tud bekapcsolódni, mint én - még én magam is úgy érzem, hogy asszisztálok kettőjük szeretkezéséhez. Linda vagy 20-szor elmegy, hatalmas kiabálással és spricceléssel minden alkalommal.

A számomra izgalmas részek pontszerűen maradtak meg az emlékezetemben:

Tamás a hátán fekszik, Linda a száján ül, és vadul mozog rajta, mint valami automata bikán, én lelkesen szopom Tamás farkát (egyszer-kétszer szól is csurompuncis szájjal, Lindát kissé eltolva, hogy lassabban, mert elélvez), közben a férjem hátulról ujjaz.

"Fejtől lábig" fekszünk Lindával egymás mellett hanyatt a szőnyegen. Gábor az én puncimmal foglalkozik, Tamás Linda a száját dugja, én a kezemmel izgatom a Linda punciját - ekkor nyúlok be neki először, érdekes, egyfelől ismerős, a sajátom után, de az "irányok" furák, mintha szemből hajtanék egy egyirányú utcába. Érzem, ahogy orgazmus közben pumpálnak a nedvei a kezemre.

Fekszem hanyatt a szőnyegen, és mindenki velem foglalkozik, egy ponton túl nem is tudom, hogy ki mit csinál, de a rengeteg érintés állatira beindít. A fiúk felváltva nyalnak és ujjaznak, én néha besegítek a csiklómnál, Linda a mellemet szopja és simogat, de aztán, ahogy mondtam, mindenki mindent. Ezen a ponton tudok elélvezni, kicsit más, nem annyira szép, átütő érzés, mint kettesben, inkább mechanikus, de állítólag spriccelek én is mindenhova.

Ezek mind lényegében olyan jelenetek, amiket elképzeltem magamnak, és úgy is sikerültek. Ami kimaradt, az a keresztben dugás, szóval a büntetőjogi értelmű coitus, mert Gábornak ugye nem ment, és felemásan meg valahogy nem adódott, pedig frankón bepróbáltam volna azt a kucsmagombát.

Az én élvezésem után végül is Linda szájában fejeződik be ez a kondomtakarékos est. Lezuhanyoznak, hívnak sofőrszolgálatot. A férjem baromi álmos a piától, és mert nem volt az az izgalom, ami ébren tartsa. Lindával kimegyünk kocadohányozni az erkélyre. A fiúk addig semleges témákról beszélgetnek. Egész sok időt elvagyunk így, keretbe foglalva az estét, nincs bénázás szerencsére.

Kicsit összefolynak a dolgok a vége felé, hulla álmos vagyok, elköszönünk, nincs ígérgetés, de nincs is rá igény. Kidőlünk az ágyban, félálomban megbeszéljük, mi is volt - a férjem nyilván kellemetlenül érzi magát, hogy nem tudott erekciót produkálni. Mondom neki, hogy ne aggódjon ezen, és tényleg nem neheztelek rá. Két baráti simogatástól már rögtön áll is, mint a parancsolat. "Nekem van a legjobb nőm a világon. Százszor jobbak a melleid, mint neki. Gyönyörű vagy." Lekapja a ruhám - tényleg csak a hátamon tudok feküdni - és rendesen megcsinál, de elmenni már nem tudok, ébren maradni is alig. Amikor végez, kiájulok, ebben a pózban pucéran.

Bizonytalanok vagyunk a "hogyantovább"-ban. Én nem bánnám, de tudom, hogy neki kétségei vannak. Nem tudjuk, hogy ezzel a párral, vagy másikkal kellene (most már azt gondolom, hogy velük nem, mert írtam egy nonkommittáló levelet, de nem válaszoltak). De tudom, hogy a férjemnek nem ezzel a párral volt gondja, hanem azzal, hogy van itt valaki más, aki előtt "produkálnia kell", és ezen szétstresszeli magát. Emlékeztet, hogy elsőre velem sem sikerült neki - csak másnap reggel, de akkor délig. Ezt totál elfejetettem.

Rápihenünk, végiggondoljuk.

Előző este van, a lakás csendes, az egyik gyerek nyaral, a másik ájultan alszik az egész napos rosszalkodás és üvöltés után (éjszaka persze ébred majd, jeejeejee). Férj még dolgozik.

Ülök, és fogadom a drukkokat, a "nemtudommiebbenajó"-kat és a "nemerrevannektekszükségetek"-et. A természet nem szólt közbe egyelőre, és remélem most már nem is fog. Ha igen, akkor valami szoftos játékban állapodtunk meg, de valami lesz, le már nem mondjuk.

A holnapi napom szerencsére üres, kölkök távol, tehát egy egész napom van rá, hogy kitakarítsam a lakást (nálunk lesz a randi), kigyönyörítsem magam, úgy mint lényegében a hajamon és a szemöldökömön / szempillámon kívül minden szőrzet eltávolítása, manikűr, pedikűr, körömlakkozás, hajmosás, frizura, smink. Jó lenne egy kicsit pihenni is és 4 hónapja először legalább 2 órát semmit sem csinálni, max filmet nézni. (Az "üres" napot majdnem annyira várom, mint a nem üres estét.)

Amikor felvetettem Gábornak, hogy lehet, hogy horrorfilm készülődik a bugyimban, kicsit megkönnyebbült, hogy hátha napoljuk - nem azért mert nem akarja ezt a bulit, de sok benne a szorongás, hogy nem tud majd teljesíteni. "Mi van, ha nem áll fel? Neked csak feküdnöd kell, de nekem fel kell állítani!". Drukkember, elizgul dolgokat (nem úgy). Engem a téthelyzetek pörgetnek, mindig a vizsgákon hoztam a maximumot, ma is a prezentációkon, stb. Szóval erősen remélem, hogy felülemelkedem a helyzeten. Persze nem mondom, hogy bennem nincs olyan típusú szorongás, hogy "jaj, mi van, ha nem tetszik nekik a testem, mi van, ha rondának tartanak", de az egészséges határokon belül.

Ami foglalkoztat még, az a dolog technikai része, hogy hogy lesz kanapés borozgatásból kanapén baszás, ki fog kezdeményezni, és miért én :) De komolyan, szóval hogy törjön meg a jég, ki kivel, és mit csináljon. (Már olyan rég nem voltam senki "újjal", hogy szinte nem is tudom elképzelni, milyen az, amikor nem ismered a másik minden rezdülését.) Szóval:

Külön? Közösen? Sajáttal? Másikéval? Ágyon? (Elbír az ágy négy felnőtt embert?) Földön? Terítsek egy nagy takarót a szőnyegre? (piszok kényelmetlen anélkül) Kanapén? (ott maximum mindenféle maszatolás, mert egy rendes menettől összecsuklik, meg nem is elég nagy)

Gumi fel-lehúzogatások helyzettől és partnertől függően? (Legyen esetleg színkód? Négy szín a négy lehetséges permutációra? Ki ez a logisztikus, és miért nem mászik kis a fejemből?)

Ha egy nőn két pasi dolgozik, akkor mit csinál addig a másik nő? Békésen masztizik? (Ha én vagyok az, feltalálom magam, de ha Linda marad egyedül? Besértődik nekem?)

Kiengedett vagy összefogott haj? (kiengedve szebb, de nem praktikus, mindenkinek mindenébe belelóg) Mit vegyek fel? Csipkés fekete melltartó és bugyi, fölötte kis nyári ruha? Nem lesz túl kislányos? Ne vegyek bugyit? Nem lesz túl ribancos? Cipő? legyen rajtam? Itthon nem szoktam, max papucs, de az gáz. Rendes kurvás magassarkúm nincs, meg amúgy is kopog minden, és az alsó szomszéd simán feljön. Smink? Húzzam ki feketével a szemem? Nem túl színházi? Színessel? Kislányos. Egyáltalán nem? Akkor meg túl pucér az arcom. De ha elkenődik, hogy néz már ki? Márpedig elkenődik, ha jól csináljuk.

Gyertya? Túl romantikus? Redőny? (Redőny mindenképpen le, a pofánkba látnak szemből!) Zene? Legyen / ne? Milyen? Lehet jazz? Nem túl buzis? (Engem szex közben zavar, ha szövege van, mert akkor rá figyelek. Illetve ha dallama van, akkor is. DubStep? Nálunk közben nincs zene és kész. Film sincs. Tévé sincs. Koncentrálok. De beszélgetéshez lehetne, akkor jó. Hogy kapcsolom ki észrevétlenül?)

Milyen pia legyen? Bor lesz, többféle, némi Unicum, esetleg még túrok vmi rövidet. Soft drink? Kóla? Narancslé? Jesszus, ugye nem akarnak koktélt??? Kaja? Süssek egy pizzát? Nem túl sok? Mi van ha szar lesz? Tudunk teli hassal dugni? (én néha nem) Snack? Chips, mogyi, stb? (Vigyázz, ne legyen hagymás!) (És egyébként sem ehetek semmit a diéta miatt, ha inni akarok, akkor kb. cserében egész nap nem ehetek.)

Mi van akkor, ha eszméletlen gáz és kudarc az egész? Ha elröhögjük, nem áll fel, nem leszek nedves, stb.?

Mi történik utána? Mármint ha mindenki mindenkivel mindent csinált, amit akart, és optimális esetben mindenki kielégült (nők többször lehetőleg), akkor utána mi van? Vendégeink felöltöznek izzadságtól és kéjnedvektől iszamos testtel, és hívnak egy taxit? Lezuhanyoznak? (készítsek elő törcsiket!) Vagy iszunk még? Vagy elalszunk? Vagy beszélgetünk? (Pucéran beszélgetünk? Felvegyek valamit? Mit, hogy ne legyen eszetlenül béna? Póló?)

Hogy köszönünk el? Majd hívlak (=sosem akarlak látni többé)? Amúgy erre az lenne a megoldásom, hogy úgy, mint az első randi után, senki nem mondjon semmit, majd e-mailben megírjuk, hogy jó volt / nem, legyen-e folytatás / nem. De ezt jó lenne előre megbeszélni és nem az ajtóban bénázni, és távozás helyett köszönni, mint a magyar emberek általában.

Nem is folytatom, pedig tudnám. Mielőtt még valamelyik önjelölt pszichomókusom jelezné, nem, valóban az érzelmi részén nem aggódom. Nem tudom elképzelni az érzést, illetve amennyit el tudok előle képzelni, az tetszik. Szóval ha valaki szeretne aggódni, akkor tegye helyettem.

Még annyi, hogy mi másnap pánikszerűen koránreggel elutazunk, szóval lehet, hogy nem lesz beszámoló, max. telóról valami távirati, kéretik nem reklamálni.

Elnézést, hogy csak most, de egyéb teendőim lefoglaltak, íme a sztori.

Aki csak most kapcsolódik be a mesébe, kedden találkoztunk egy párral, akivel kipróbálhatjuk a többes szexet.

Ha egy szóban akarom összefoglalni, akkor nagyon pozitív élmény volt. Tisztában vagyok vele, hogy minden esély ellenében sikerül ilyen jól és ilyen hamar az "első randi". Ezt a pár egy szexpartner kereső oldalon leltük, ahol tudvalevőleg a regek 80%-a kamu, és recskázó tizenéves fiúk vannak mögötte, akik amatőr fotókra utaznak. A többiek nagy része is inkább hangember, és valódi találkozóra alig kerül sor. Pláne kicsi az esély, hogy párok esetében mindenki tetszik mindenkinek, és belátható időn belül a tettek mezejére is lépnek. Úgyhogy azt kell mondjam, ez az epszilonnyi esély jött most be nekünk.

Tudtam, hogy még az is lehet, hogy nem bukkannak fel embereink a belvárosi kiülős helyen, de ott voltak, még egy fokkal jobban és szimpatikusabban is néztek ki, mint fényképen. Helyes kora negyvenes pár, tök jól karbantartva. A nő egy magas csinos barna (nevezzük Lindának, természetesen nem ez a neve, mint ahogy senkinek sem itt a blogon), a pasi egy kicsit őszes, leheletnyit bohém külsejű de elég sármos, mondjuk Tamás.

Valóban az történt, amire lehetett számítani, főleg semleges témákról beszélgettünk, munkáról, családról, meg a szokásos "mindeninek van valamilyen vicces története a témához" dolgokról, néha itt-ott felsejlett a valódi objektíva - az elfogyasztott alkohollal arányosan növekedve. Ráhibáztam btw, ezek tényleg szeretők, mindenki saját családdal, legalábbis úgy indultak X éve, de most már mindenki elvált és legalitásban nyomják, de nem együtt élnek. A szervezés, azt mondják, kicsit nehezebb nekik, de ehhez képest 2 nap alatt találtunk randiidőpontot.

Linda karakán, szókimondó, nagy dumás, kicsit okostojás, s szakmájában elég jó, úgyhogy elég sokban hasonlítunk (belsőleg, mert külsőleg full milf a nő, én meg hol vagyok még attól). Ha már itt tartunk, nem voltam biztos benne, mit is akar tőlünk egy egészen dekoratív pár, ha csak azt nem, hogy fiatalabbak, ezért talán piacképesebbek vagyunk, mint ők. Persze kiderült, hogy Tamásnak gyengéje a nagy segg, amivel meg rendelkezem, meg varietas delectat.

Már beszélgetés közben is úgy tűnt, hogy mi bejövünk egymásnak. Gábor és Linda felől nem voltam biztos, mert voltak utalások arra, hogy Gábor elég vékonyka, meg biztos éheztetem (képzeljétek el, hogy festünk mi ketten együtt, mint Stan és Pan). De aztán emberem mondta nekem, hogy neki bejövős a csaj.

Tamás egész intelligens, egy férfihoz képest, OK, kicsit ő is okostojás, meg van egy ilyen "majdénaztmajdtudom" hozzáállás, de ez inkább mulattat, mint idegesít (egyelőre). De ő is dumás, kellemes, társasági ember. Nos, talán itt merül fel a jogos kérdés azok körében, akik "ismerik" Gábort, hogy az én társaságban kedves, visszahúzódó passzív férjem mihez kezdett ezzel a helyzettel. Hát, valószínűleg ő beszélt a legkevesebbet. Ilyen helyzetekben nem mutatja ki a foga fehérjét (nekem is csak évek után), úgyhogy elég ártalmatlannak tűnhetett.  Talán nem kicsit unalmasnak, de hát nem interjút akarnak vele készíteni, úgyhogy talán ez nem volt gond. Hozzájárul a dologhoz, hogy kocsival volt, és nem ivott, így még jobban kiütközött a visszafogottsága.

Tényleg nem tudok semmi drámait mondani, két kellemes, kulturált, nyitott pár találkozik, és elbeszélget néhány ital mellett. Már eleve az, hogy ezzel a baráti csevejjel el tudtunk tölteni 4 órát, mutatja, hogy jól kijöttünk. Tiszta Romana, meg ahogy egy nyeretlen kétéves elképzeli.

Nagy szeretetben köszöntünk el, meg keep in touch. Elválás után megbeszéltük Gáborral, hogy nekünk jöhet a menet, majd írunk nekik holnap. Mire hazaértünk, már várt a mél, hogy nekik szimpik vagyunk. Két levélváltás alatt megegyeztünk, hogy jövő héten kedden akció :) Nem tudok többet mondani, kérem kapcsolja ki :)

Találkozunk egy párral. Képek meg hang alapján egyelőre normálisak, kicsit idősebbek, mint mi. Nem sokat kevergettük a lecsót, mindannyiunk szerint jobb, hogyha hamar összefutunk, és eldől, hogy széna vagy szalma.

Úgyhogy kedden lesz egy kávézással egybekötött face-kontroll, mindenki gondolkozik, és eldönti. Különösebben nem vagyok izgatott. Egyrészt egy kicsit be is rezeltem (közben a férjem kifejezetten nyomja a témát, egyfajta projektnek tekinti, mint mindent az életben). Másrészt valahogy azt gondolom, hogy ilyen száraz körülmények között aligha fognak bennem buja vágyakat ébreszteni. Szerintem ez nem az emberekről szól, hanem a szándékokról. Ez nem olyan, mint egy egyéjszakás kaland, aminek nem tudsz ellenállni. Illetve olyan is van, igen, hogy dugni akarsz, és szinte mindegy, hogy kivel. Itt se az számít, hogy ők konkrétan milyenek (ha nem nagyon gázok persze), hanem hogy éppen olyan perverzek, remélhetőleg, mint mi.

Próbálok objektív maradni - story of my life - és majd mesélek.

Bár vannak - voltak, lesznek - gondok közöttünk a férjemmel, és egyikünk lelke sem százas, azért a topikindító perverzióról, a többes szexről nem tettünk le. (A szex mindig jó köztünk, eléggé kurvajó.

Elég sokat beszéltünk róla Gáborral, tulajdonképpen kifejezetten szorgalmazza. Úgyhogy túlléptünk az elvi szinten, és együtt - és ez fontos - körbenéztünk egy szexpartnerkereső oldalon. Azért ma, mert történetesen ma egyfajta nyílt nap egy ilyen site-on, bárkinek lehet írogatni, minden képet megnézegetni, szóval rákerestünk környékbeli párokra. Párokra, mert szóló pasiból magától is jelentkezik elég, és annyi van belőle, mint égen a csillag.

Még így is 7 oldalnyi találat van - sokat nem szűrtünk, csak helyre, meg nagyon tágan korra. Nyitogatjuk a találatokat, néhányan kiesnek ("túl csinos a csaj, vissza se fognak válaszolni", "nincs melle", "soványat keresnek", "csak csajt keresnek", "tetovált, ezt megtiltom", "bazmeg még helyesen sem tud írni", "ez egy szakmunkás, azt azért ne", "túl kicsi a farka", "fura alakú a farka", "ennek fitymaszűkülete van, vagy mi?"), de meglepően sokan bent maradnak.

Írok egy nem túl egyenhangzású egyenlevelet, kiküldöm vagy 30 helyre, aztán meglátjuk mi lesz.

(Pár órán belül 2 pozitív válasz van, úgyhogy még akármi is lehet.)

Mi jön most? Mindenképpen facekontroll mailen, aztán élőben semleges helyen valami tali, mindenki emészt, és ha mindenkinek OK, akkor mehet a go.

Elmondom azt, amit még soha senkinek nem mondtam, se a szüleimnek, se a legjobb barátaimnak, se a férjemnek. Úgyhogy elmondom a legrosszabb barátaimnak, Nektek.

Csak egy testvérem van, egy két évvel fiatalabb öcsém, de gyakorlatilag együtt nőttünk fel a unokatestvéreimmel. Ott is két gyerek volt, Anita az unokanővérem kicsit nagyobb, mint én, Gyuri, az unokaöcsém kicsit kisebb. Anyáink testvérek, közel laktunk, úgyhogy állandóan együtt lógtunk, együtt játszottunk, később együtt jártunk mindenfelé. Olyan középiskolás korunkra, sőt inkább azután, ahogy Anita leérettségizett, váltak lazábbá a kapcsolataink, mostanában már csak évente néhányszor találkozunk. Nagyon más irányt vett az életünk, alig van közös témánk a családon kívül.

De óvodás, kisiskolás koromban olyan volt nekem Anita, mint egy nővér. Aki aspiratív, akire hasonlítani akarok. Mindenben mentem utána, mint egy kiskacsa.

Nem tudom, hogy jött nekünk ez a játék. Biztos sejtettünk valamit abból, hogy a lábunk között valami tabudöngető lakik, amit nyilvánosan nem mutogatunk, de nem is emlegetünk. Óvodás voltam, szerintem még talán Anita is. Lehet, hogy nevetséges vagyok, és mindenki csinált ilyet, de nekem  mindenesetre nem mondta senki.

Egymás puncijával játszottunk. Lehúztuk egymás bugyiját, puszilgattuk. Volt, hogy egy játék orvosi táska hőmérőjét dugtuk bele. Igazából csak pillanatokra, érzésekre emlékszem belőle, 4 évesnél nem vagyok több, Anita is kb 5-6. Az asztal alá bújva fekszem a hátamon, deréktól lefelé pucéran. Anita a puncimat simogatja - csak kívülről, belenyúlás nincs, de ebben az életkorban még annyira szépen rásimulnak a nagyajkak (kicsik lényegében nincsenek is), hogy fel sem merül. Azt mondja, hogy még nem elég jó a hőmérséklete, úgyhogy megméri. Furcsa érzés, nem hasonít a felnőtt értelemben vett szexuális izgalomhoz, de érdekes. Én is csinálom neki, teljesen kölcsönös az egész. Inkább ő irányít, mint mindenben, a nagyobb gyerek megkérdőjelezhetetlen felsőbbségével.

Amikor anyámék megtudják, elég mérgesek - nem kiabálnak, nem akarják túldimenzionálni, de megkérik, hogy ne csináljuk többet. Mi azért csináljuk. Néha az öccseinket is bevonjuk, de legtöbbször nem - nem érdekli őket a dolog túlságosan, inkább mennek matchboxozni.

Nem tudom, nem emlékszem, milyen intenzitással, de biztos, hogy éveken át ment. Biztos, hogy már iskolás vagyok, amikor utoljára történik - vagy inkább nem történik. Talán már 8 éves is vagyok, Anita 10. Már akkor és ott is úgy érzem, hogy ő sokkal előrébb van felvilágosultságban, szexuális tudásban, mint én, ezért még kevésbé érzem fairnek a kérését. "Nem csináljuk megint azt a dolgot?" Valószínűleg előtte is régen csináltuk már, szinte elfelejtődött. Kényelmetlennek érzem, de nemet mondok. Nem szeretném. Jól van, mondja.

Azóta nem esett róla egy szó sem. Nem is vagyok benne biztos, hogy emlékszik. Nem mindenki emlékszik olyan jól a kisgyerekkorára, mint én. Öcsémnek iskoláskora előttről szinte semmi nem maradt meg.

Van bennem valami görcs, amikor ezekre gondolok. Hogy ez nem volt helyes. Hogy rosszat csináltunk, rosszabbat, mintha összetörtünk volna egy vázát, vagy valami. Anyámék sosem hozták szóba, gyerekkorunkban sem, ma meg pláne nem. Nagyon jól vagyunk a nem beszélésben.

Röhejes lenne pedofíliának tekinteni, de azért kicsit olyan megrontott érzés. Büntetőjogi értelemben ugyanaz, mint egy 12 éves egy 14 évessel? De mégsem ugyanaz. Mert teljesen naiv. Szinte teljesen.