Találkozunk egy párral. Képek meg hang alapján egyelőre normálisak, kicsit idősebbek, mint mi. Nem sokat kevergettük a lecsót, mindannyiunk szerint jobb, hogyha hamar összefutunk, és eldől, hogy széna vagy szalma.
Úgyhogy kedden lesz egy kávézással egybekötött face-kontroll, mindenki gondolkozik, és eldönti. Különösebben nem vagyok izgatott. Egyrészt egy kicsit be is rezeltem (közben a férjem kifejezetten nyomja a témát, egyfajta projektnek tekinti, mint mindent az életben). Másrészt valahogy azt gondolom, hogy ilyen száraz körülmények között aligha fognak bennem buja vágyakat ébreszteni. Szerintem ez nem az emberekről szól, hanem a szándékokról. Ez nem olyan, mint egy egyéjszakás kaland, aminek nem tudsz ellenállni. Illetve olyan is van, igen, hogy dugni akarsz, és szinte mindegy, hogy kivel. Itt se az számít, hogy ők konkrétan milyenek (ha nem nagyon gázok persze), hanem hogy éppen olyan perverzek, remélhetőleg, mint mi.
Próbálok objektív maradni - story of my life - és majd mesélek.
