No, értem én, hogy nyár van. Nálunk is az van, szabadságokkal, több együttléttel, ami több veszekedést is jelent, és csak minimálisan több dugást. Több gyerekezést, de azért van munka is. Mert - kérdésre válaszolva - nálam a munka elég összevissza, tehát hol van, hol nincs; és ha van, akkor nagyon van, és kb. mindenki leszarja, hogy oviszünet van. Nagyszülők kőkeményen befogva. A kicsi viszont megy augusztustól napközibe a bátyjával. (Már vágom a centit, de nehogy azt higgyétek, hogy a nagymamák nem.)

De az uborkára visszatérve: annyi ízetlen vicc született az uborkával masztizó nőkről. Én magam sosem csináltam, még zsenge szűzlánykoromban sem, amikor azért elég sok mindennel próbálkoztam. (Az uborkát amúgy imádom, de csakis enni, és csakis olyan méretben és formában, amelyek vajmi kevés örömet okoznának vaginálisan, mint az egészen apró csemegeuborka, vagy a kovászos, amiért ilyen dögmelegben ölni tudok.)

A fiúknál olyan elfogadott, meg olyan közhelyes dolog, hogy magukhoz nyúlnak, kb attól kezdve, hogy a kezük kényelmesen elér a farkukig. Csak úgy, a komfortérzet miatt. Aztán meg, amikor már tud jó lenni, akkor nyilván azért. Elalvás előtt, ébredés után, vagy bármikor, amikor egyedül vannak. És ez még nem beteges. Az azért határeset, amikor egy bizarr, harmincas szűz (!) pasi ismerősöm (szociopata, ne kérdezd) végre talált egy nőt, akit megdughat, és kb. fél órával aktus után kiverte mellette az ágyban, mert neki azért az a legjobb. (Előtte fingott is egy nagyot, és mondta a csajnak, hogy ő se tartsa vissza.)

Azért a lányok is foglalkoznak a puncijukkal. Gondolom. Remélem. Pubertás táján engem is elkezdett érdekelni, hogy hogy vannak a dolgok ott lent. A hiányos szexuális-biológiai edukáció jele, hogy gyerekkoromban nem is tűnt fel, honnan jön pontosan a pisi, és azt tippeltem, hogy a hüvelyemből (mert az volt egy felismerhető luk). A kakit tudtam, hogy a fenekemből. Amikor kezdtek az osztálytársak felvilágosítani, pánikba estem, hogy nincs hüvelyem! (Aztán tanulmányoztam a berendezést pisilés közben, és eljutottam a húgycső kérdésig, de volt egy pár rossz hetem) :)

Amikor megjött a menstruációm, 12 éves voltam, nyár volt. Egy szocreál üdülőben tanyáztunk a családdal. Megláttam a bugyimon a kis maszatszerű, barnás vért, és nagyon megijedtem. Tudtam mi ez, de aggasztott, hogy anyám nem fog engedni a Balatonban fürdeni. Úgyhogy titokban kimostam kézzel, és hallgattam, mint a sír. Egy nap alatt elmúlt, és hónapokig csend volt utána, semmi. A következő lett a "hivatalos" első, és azt már vállaltam, anyámnak elmondtam, és nem kellett úsznom, csak bénán üldögélni ruhában a fullasztóan párás uszodában. (A továbbiakban kiváló indoknak bizonyult, főleg a gimiben, ha el akartuk lógni a tesit. Ehhez képest ma hasgörccsel is elmegyek egy százszor keményebb edzésre.)

Nem ez a pár nap vér, meg a minimális fájdalom volt a gáz. Hanem az, hogy a punci felnőtt üzemmódba kapcsolt, és elkezdett szivárogni - nagyon finoman, de termelni azokat az anyagokat, amik megóvnak a behatolás fájdalmától, és amikre technikailag még évekig nem volt szükségem. Na azt utáltam. És mivel nálunk otthon minden nemiséggel kapcsolatos témában kuss volt, nem kérdeztem, hogy ez mi, és mit lehet tenni. Jobb híján szétszedtem egészen vékony hártyákra egy papírzsepit, és bedugtam a nagyajkaim közé, és kicseréltem, amikor "olyan lett". Anyám egyszer megtalált egy ilyen használt darabot, és óvatosan megkérdezte, hogy mégis mire használom. Zavartam hazudtam, hogy kifújtam bele az orrom. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor megtudtam, hogy ez a szivárgás normális, és van olyan, hogy tisztasági betét.

A másik ilyen tájékozatlansági félreértésem, és félelmeim alapja volt (szerintem évekig), az a kisajkaim. A pubertásig szép kompakt puncim volt, de ekkor a kisajkaim elkezdtek megnőni. Illetve egyáltalán létezni. Úgy éltem meg, hogy a nagyajkaim belső része kinyúlt, és kilóg. A bal oldalon nem volt zavaró, de a jobb oldalon aszimmetrikusan nagyobb lett, és pici néha kilógott a nagyajkaim közül. Meg voltam róla győződve, hogy ez abnormális. Tudtam, hogy nem lenne bölcs dolog, de arról fantáziáltam, hogy levágom egy ollóval. Amikor először mentem nőgyógyászhoz, a legnagyobb gondom, az volt, hogy mint mond majd erre a fura jelenségre, és vajon beteg vagyok-e. Nem kérdeztem rá, de nem mondott semmit, úgyhogy arra jutottam, hogy ez normális, és onnantól kezdve nem idegeskedtem. Pláne, amikor elkezdtem szexelni, és a pasik sem mondtak rá semmit.

(Ma is ilyen: egy icipici cicanyelv jobb oldalon, amit kényelmesebb bedugni a húsos nagyajkak közé, de mindig egy kicsit kikandikál. A férjemnek tetszik.)

Sokszor gondolok arra, hogy mennyi szorongást megspórolhattam volna, ha valaki normálisan elmondja nekem ezeket a dolgokat. (Akkor még nem volt internet, kb. csak a barátok, esetleg a szülők meg néhány elmaradott könyv nyújthatott volna segítséget, de egy befordult kamasz nem kérdez. A mai lányoknak remélem könnyebb, hogy van google.)

Na, a női masztizásról akartam írni, kicsit nosztalgikusan, de olyan hosszú lett az előjáték, hogy ez egy későbbi posztban jön majd.