Azt hiszem, ezen a ponton fogom megköszönni a figyelmet.

Kár simogatni ezt a döglött cápát.

Látom, hogy sokaknak repulzív - ezzel nincs is gond, erős normaszegés, tehát miért jönne be mindenkinek? De mégis idejönnek a a szájamba öklendezni, amiből viszont nem kérek a továbbiakban.

Ne aggódjatok, most nem vagyok rossz állapotban. Az egyik agyonhallgatott posztomban írtam az új gyógyszerekről, és úgy tűnik - persze, korai még ezt mondani -, hogy egyre egyre jobban vagyok. Kevésbé vagyok feszült és kétségbeesett. A héten elkezdek járni a saját terápiámra, ami remélhetőleg szintén visz valahova.

Igazi életminőségbeli javulást jelent emellett, hogy most már egy hete mindkét gyerekem napközibe ill. óvodába jár, így nem kell napközben ezerfelé szakadnom. A munka mellé beleférnek olyan luxusok, mint a háztartás vezetése, a sport. (Másfél hete futok, és nagyon jól haladok, egy év múlva félmaraton!) Jön vissza a gyerekek előtti alakom. Visszakapom magamat, mindenestül, de egy csomó tapasztalattal gazdagabban.

Ugyanakkor a szex része, a párcsere, a swinger egyelőre napirenden marad. Élvezzük, mind a ketten - ér akármit gondolni, bogozgatni a motivációkat, de ez a férjemnek és nekem is ad valamit, valami izgalmat, amit máshogy nem tudunk vagy nem akarunk megtapasztalni.

Mindenki mehet vissza a dolgára, vörösmuffos csajokat nézegetni, vagy orbánozni-gyurcsányozni, vagy gyíkoskodni, ízlés szerint.

So long, and thanks for all the fish.

PS: Ja igen. Majonéz.