Baszáslélektan haladóknak és promiszkuitás-hermeneutika újrakezdőknek volt eredetileg, de a franc se tudja, mi ez már...
Keresés
Friss topikok
Troppauer Hümér, érzékeny lelkű költő:
Kedves Titti!
Korábban olvastam blogodat, sajnálattal tapasztalom, hogy már nem itt írod tovább.
... (2015.04.13. 13:40)Függöny
Miklós123:
@BlogElla:
Meg kell rendesen tanulni (és ehhez kell szakirodalom...) és másrészt meg nagyon kell s... (2014.04.10. 14:50)Egy rövid poszt a nyalásról
Miklós123:
Hát én csak véletlenül keveredtem ide. Elfogadom azt, hogy nem lehet egy életen át hűségben élni, ... (2014.04.10. 14:46)Swingtam - 2. rész
GrTs:
@titti79: en csak szeretnem megkaparintani az uj blog cimet :D (2013.10.25. 10:53)Post scriptum
mucsailajos (törölt):
És természetesen ez nem pedofília. A pedofília amúgy is leginkább szintén csak egy bélyeg, egy bos... (2013.10.09. 09:53)Honnantól pedofília?
Bár vannak - voltak, lesznek - gondok közöttünk a férjemmel, és egyikünk lelke sem százas, azért a topikindító perverzióról, a többes szexről nem tettünk le. (A szex mindig jó köztünk, eléggé kurvajó.
Elég sokat beszéltünk róla Gáborral, tulajdonképpen kifejezetten…
Elmondom azt, amit még soha senkinek nem mondtam, se a szüleimnek, se a legjobb barátaimnak, se a férjemnek. Úgyhogy elmondom a legrosszabb barátaimnak, Nektek.
Csak egy testvérem van, egy két évvel fiatalabb öcsém, de gyakorlatilag együtt nőttünk fel a unokatestvéreimmel. Ott is…
Lépjünk egyet vissza, és hagyjuk a depit. Tulajdonképpen ez nem is maga a probléma, hanem egy hatalmas és kurva nehéz zsák, amit cipelnem kell az úton. Kicsit könnyebb, hogy az SSRI viszi egy részét helyettem. De az egészet nem veszi át, se nem teleportál a megoldáshoz. Most leásás…
Aki régi olvasó, biztos nem lepődik meg. Depressziós vagyok. Hehe, mint az anonim függőknél, sziasztok, Titti vagyok és depressziós - már egész jól megy.
Valószínűleg kamaszkorom óta az vagyok, csak gyerekkoromban, a 80-as években ezt még nem nézték, nem kezelték. 23 éves…
Nem akarom túlértékelni ezt az időszakot, de nekem nagyon revelatív. Nem tudom, hogy a helyzet ilyen, hogy most érett meg, vagy csak az önelemezgetés hozta ki, de leginkább mindkettő, és azok szinergiája.
Nemcsak az anyámmal kapcsolatos felismeréseim, de kisebb dolgok is mostanában…
A pszichológus, akitől időközben megváltam, szintén nyomta ezt a gyerekkori trauma dolgot. Ő abba kapaszkodott, amikor arról meséltem, hogy mennyire féltem gyerekkoromban. Egész picinek nem lehetett vendégségbe vinni, mert ha idegent láttam, nem hagytam abban a visítást. Éveken át…
Meglepően sok emlékem van egész pici gyerekkoromból, egy 4-5 éves emberke emlékei. Szinte mind az óvodához kötődik, az óvónénimhez, akit imádtam, óvodai szereplésekhez, vagy a gyerekekhez, a mindennapokhoz. Ezek legnagyobb része pozitív emlék, jó érzés kapcsolódik hozzá.…
Íme egy új poszt, ami pont annyiról szól, mint a többi, csak rövidebb. Viszont nagyszerűen lehet alá kommentálni, ami még mindig megteheti, jó szórakozást.