Miért kezd egy katolikus nagyszombaton szexblogot írni? Mert könnyebb itt meggyónni, mint András atyának. És itt nem kell megbánni. :)

Amúgy van egy jó viccem, most találtam ki: hány szexcentrikus nő kell egy villanykörte becsavarásához? Egy sem, mert mindig van ott egy pasi, aki becsavarja neki :)

Igazából arról akartam írni nektek, hogy most pénteken majdnem megtörtént. Nem rajtam múlt, hogy nem. Nagypénteken. Csodálatosan orbitális halálos bűnt lett volna. Van az a pasi, én meg délután egyedül voltam itthon - nagyon ritka, szinte sosem vagyok egyedül, mindig kotlik valaki a nyakamon. Chateltünk, persze, szexchateltünk én meg a történet egy pontján félig viccesen bedobtam, hogy nem jár-e erre. Húúú, bevállalnám? Kicsit agyaltam rajta, aztán meggyőztem magam arról, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni, és miért ne ma. Aztán valahogy kihátrált. Mégsem, mert hirtelen bejött a főnöke (naná), és rádobott egy halom munkát, aztán neki kell a gyerekekért menni (of course). Pedig már majdnem rádumáltam - mondja. WTF? Rádumáltam? Magamra kell dumálnom? Nem kicsit sértő.

Bizonyos szempontból persze megkönnyebbülés volt, hogy nem kellett megtennem ezt a kicsit sem elegáns lépést.

Jönnek a szokásos költői kérdéseim: Miért vonz ennyire ez a pasi? Vonzana, ha könnyebben meg lehetne kapni? Nyilván nem. Nevezzük Péternek, és egy kicsit mesélek róla.