Ma reggel újra mentünk párterápiára. Reggel 8-ra kellett volna, de sikerült pont akkor felébredni, úgyhogy ment a nagy magyar anyázás, dugóban araszolás, sikertelen parkolási kísérletek - röpke egy órát késtünk. A másfél órás sessionről. Ez még tőlünk is sok.
Gábor megmondta, hogy kitálal a blogomról, meg a szexuális fantáziáinkról. Mondtam, hogy jó ötlet, szerintem is itt az ideje. Úgyhogy el is mondtuk. Ő kezdte, szóval az ő verzióját hallották először. Nem akarom bő lére ereszteni, hisz tudjátok.
Terapeutáink meg hallgattak. A fejük valóban vicces volt. Nem volt megdöbbenés, nem is az én szőnyegbombázó stílusomban kapták meg, meg nem is lett volna profi. Viszont tetszett nekik a dolog, tisztán szakmailag. ("VÉÉÉÉGRE valami, bazmeg, már úgy untam a kispolgári nyavalygásaikat!" "Igen, és ez pont belevág a doktoridba a középkorúak (sic) szexuális aberrációiról!") Mosolyogtak, alig bírták tartani a vizeletüket az izgalomtól.
Gábor leszögezte, hogy a többes szex neki is izgi, és ezt mindenképpen ki akarja próbálni velem. De úgy akarja, hogy az egész folyamatban ő is tevőlegesen részt vegyen - és most nem az aktusra kell gondolni, hanem az egész előkészítésére, a keresgélésre. Hogy mindent együtt csináljuk, és én ne nézelődjek meg csetelgessek a saját szakállamra. Nyilván érthető, én nem mondom, hogy nincs igaza.
És persze féltékeny. Nemcsak a szó szoros értelmében, hogy mi van, ha férfi-női viszonyba kerülök (akár levelezés szintjén) egy másik emberrel. Féltékeny arra a kreatív libidóra, amit a blog nekem ad. Féltékeny arra, hogy van egy "hobbim", ahogy ő nevezi, és ez "elveszi az időt tőle". Ami egy baromi nagy bullshit, tekintve, hogy a közösen eltölthető időnkben nem foglalkozom a bloggal. Csak akkor, ha egyedül vagyok (pl. munka közben rekreáció címén), vagy ha ő is csinál valami mást. Én is legyek féltékeny az XBox-ra, amivel tegnap 3 órát töltött, helyettem?
Ez az ő félelmeiről, az ő frusztrációiról szól, amiket kivetít rám. Meg arról, hogy ő is járt ebben a bakancsban, ő is nézelődött már kapcsolat mellett, és az szépen meg is döglött, mert valaki vonzóbb, izgalmasabb volt, mint a dögunalmas Zsuzsi otthon az ágyban. Ettől fél, nem akar Zsuzsi lenni kettőnk relációjában.
Hiába magyarázom neki, hogy mi ezen a fázison túl vagyunk, mi már megjöttünk abból - én úgy gondolom - hogy szebbet-jobbat keressünk megtartósra. Nekem már megvan a megtartós, hozzámentem, gyerekeket szültem neki, közös lakásunk van. Ha másért nem, emiatt biztos nem fogok dobbantani.
Ő konkrétan fél attól, hogy én találok jobbat, akiért mindent odadobok. Nem állítom, hogy nincs a világon jobb fej ember, akivel szívesebben lennék, biztos van. Még az sem kizárt, hogy találkozom vele. És ha igen, éppen az is lehetséges, hogy belém zúg és ki akar robbantani az életemből. De arra epszilonnyi az esély, hogy az a valaki, aki akar, és akit én is akarok annyival jobb legyen Gábornál, hogyha beledobom a családot, lakás, egzisztenciát az egyenletbe, még így is ő nyerjen.
Retteg attól a pár embertől, akikkel levelezek. Ez nem egy hadsereg, kb. 4-5 állandó ember, ebből 1, azaz egy az, akivel konkrétan akár szexbe is bonyolódhatnánk, ha úgy jönne ki, a többi teljesen plátói, érdeklődő, baráti. Nem tudom, hogy nem hiszi el, hogy baráti, vagy attól is fél, még barátokat sem akar nekem. Én kizárólagos vagyok neki: én vagyok az egyetlen szeretője, és kb. az egyetlen barátja. Utálja, hogy ő nem az én világom egyetlen férfija / barátja.
Szóval nem csak, és nem elsősorban az a baj, hogy ő nem akar más farkat az én puncimba. Ő az én érzelmeimet akarja kizárólagosan, és ez az, amiben nem biztos.
Gyorsan letelik a fél óránk, főleg Gábor, és az ő szenvedése van terítéken, én inkább bölcsen hallgatok. János mond a végén váratlanul valamit arról, hogy "ne játsszuk már az eszünket, és mondjuk már ki, hogy Gábor irtózik attól, hogy farok-összeméregetésre kerül a sor, és ő alulmarad" nem tudom visszaadni, de annyira kilép a pszichológus szerepéből, hogy elkezdek röhögni. Nem bírom abbahagyni, potyognak a könnyeim.
Abban maradunk, hogy kivételesen jövő héten jöjjünk újra, ne hagyjunk ki két hetet, mert most action van. Itt tartunk.
