Olyan kis naiv voltam lánykoromban a házasságot illetően. Nem, azt azért nem hittem, hogy az oltártól aztán tényleg mindenki holtomidlagholtomiglan, de valahogy úgy gondoltam, hogy akinek ez nem jön be, az elválik.
Ehhez az is hozzájárult, hogy a mi jó kis konzervatív köreinkben, amit gyerek- és fiatal koromban láttam, nem volt válás, szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy félrekúrás sem. 30-ból egy pár vált el, azóta mindkét fél elégedetten másik házasságban. Szóval kiválóan projektáltam ezt a népesség fennmaradó részére, ártatlanul.
Jó, ez sem igaz, tudtam, hogy vannak félrekúrók, de azt olyan primitív dolognak gondoltam, amit panelprolik követnek el a kiserdőben. Igazi szeretőt tartani meg amolyan bágyadt klisének tűnt a '80-as évek viccújságai és Molnár Ferenc dekadens egyfelvonásosainak világából.
Ehhez képest a saját generációmból minél több házasságot látok, annál több megcsalást. (Talán most ezen a ponton szögezném le, hogy ez nem csak az igazi házasságra vonatkozik, hanem a hosszú távon együtt élő, akár gyermekes párokra is.) Azoknál is, akikért tűzbe tettem volna a kezem. (Sőt, a nők esetében talán pont azoknál leginkább. Alamuszi nyuszik.)
A férfiak közül a környezetemben tapasztaltak alapján azok kúrnak félre, akikről ezt már az eljegyzéskor meg lehetett mondani. A nagy étvágyú alfahímek, vagy wannabe alfahímek. A férfi, aki úgy érzi, nem dug eleget. Vagy csak hiányolja a változatosságot. Ezek a házasságok gyakran szépen fent is maradnak, mert az elnyomott kis asszonykák nem akarják tudni (mert nem hülyék, egyik sem), mert nem akarnak kilépni a kényelmes kis életükből. Ha meg mégis egy szolid kis alfanőstényt vettek el, akkor vagy mindenki szépen éli a maga világát, vagy kinyírják egymást, vagy elválnak. (Ilyet is látok.)
A nő viszont általában (ÁLTALÁBAN!), nem több szexre vágyik. Hanem egy kicsit több figyelemre, udvarlásra, talán valami szerelemszerűre. Néha izgalomra, kalandra (erre a pasik is).
Sok esetben ezek a házasságban elégedetlen felek meg is találják egymást, a férj (valaki más férje) megkapja a szexet, a feleség (valaki más felesége) megkapja az udvarlást. Mindenki boldog. Persze, amíg a hülye nő igazán bele nem szeret a köcsög pasiba.
Ha a másik fél egyedülálló, abból a világ legszánalmasabb brazil szappanoperái kerekednek. Azt hiszi, elhagyják a házastársat érte, ugyan kérem. Mindenki olvasott már ilyan pozitív kicsengésű sztorit a Nők Lapjában kínjában az anyukája vécéjén, és persze boldogan éltek nagy patchwork családban. Igen. Naná.
Vagy a férj elmegy kurvázni, ami szerintem minden lehetséges dolog közül a legundorítóbb. Lehet, hogy Te, pasi, azt mondod, hogy ez egy tiszta ügy, és nincsenek érzelmek, de női szemmel ez egy hányinger. Mert nőként nem tudod elképzelni, hogy mi van ebben, ami jó, mert a nő valami érzetet akar a szexhez, a férfi meg csak egy pinában akar maszturbálni. Vagy szájban. (Az én személyes bajom a kurvázással ezen felül a betegségektől való félelem, gumi ide vagy oda.)
Ennyit a motivációs szintről. És most jöjjön az önvallomásos rész.
Személy szerint azért undorodom a megcsalástól (nemcsak a saját vagy a párom potenciális megcsalásától, hanem a Tiedtől is, Nyájas Olvasó), és talán azért nem tettem meg a számos adandó alkalom ellenére, mert ez HAZUGSÁG. Nem az undorít benne, hogy a közösen használt nemi szervek egyik fele elkalandozik máshova. Ez nekem egy technikai kérdés, és leszarom. De ha ez titkolózással, hazugsággal, megvezetéssel jár, az aláássa a bizalmat és tiszteletet, amire a kapcsolatnak épülnie kellene.
Egy félrekúró ismerős mondta, amikor a feleségéről kérdeztem: "Nagyon tisztelem és szeretem, szenvedély már persze régen nincs." Szerintem ha megcsalod, akkor nem tiszteled. Pont. Ne mondd, hogy tiszteled, mert nem.
Sokkal tisztább ügynek tartom, hogyha a felek őszinték. Én őszintén elmondom a férjemnek, hogy másokra is rá tudok izgulni. Vagy valaki vonz. Ő is elmondja. Engem nem zavar. Sőt, legtöbbször izgat is. Kaptam egy SMS-t tegnap napközben a férjemtől, hogy a jó idő óta a sok szűk blúzos - rövid szoknyás kolléganőtől teljesen kanos, és agyon fog baszni este (ha a gyerekek végre elalszanak). Alig bírtam megülni a fenekemen estig. (És persze, anyám, de kurvajót dugtunk.)
Arra jutottam az elmúlt hetekben, hogy számomra az ideális kapcsolat William és Lola házassága. Nyitott, kalandvágyó, van tisztelet, szeretet, őszinteség. Kérdés, hogy olyan anyagból gyúrtak-e, hogy ilyenek tudjunk lenni.
