Önreflexió-time van, úgyhogy elkezdtem számba venni (magas labda, de nem kell leütni az első kommentben, köszi) a múltbéli szexpartnereimet, és mivel ilyen rohadt dobozolós fajta a gondolkodásom, megpróbálok valamilyen motiváció-mintázatot keresni, és ezek alapján csoportosítani őket. Talán kézzelfoghatóbb lesz, hogy lettek ennyien. (A csak recskázás reményében jövők se keseredjenek el, vetek valamit ebben a posztban is eléjük, de nem lesz cukormázas.)

Minden pasival viszonylag hamar lefeküdtem. Ezért nem fogok szabadkozni, ez a modus operandim - nem veszek zsákbamacskát. A szex fontos nekem, ha a szex szar, és nem látok rá potenciált, hogy javulni fog, akkor rövid úton kiszállok a dologból. Nem akarok "beleszeretni" senkibe úgy, hogy aztán ne legyen szívem dobni, ha nem tud rendesen dugni. Így aztán egy csomó kapcsolat rövidre záródott, mielőtt elkezdődött volna. És mivel ismerkedős vagyok, így elég sokszor kerültem ilyen helyzetbe - próba - negatív - csá.

Szeretném leszögezni, hogy ezen egy-két éjszakás kapcsolataimba az esetek nagy részében azért mentem bele, mert azt gondoltam, hogy lesz belőle valami. Ennyire azért én is nő vagyok. Nem egy szimpla dugást kerestem, hanem kapcsolatot.

És igen, volt olyan is, ahol úgy érzem, a dolog pont azért dőlt be, mert azt, hogy hamar belementem a szexbe a partner úgy értékelte, mint közületek is sokan, hogy kurva, ő és nem hívott többet. De ez azért egy elenyésző rész volt, úgyhogy nem érzékeltem "leckének".

Az összes hosszú kapcsolatom így indult, nem vártam heteket-hónapokat, mint a jókislányok (vagy teljesen el vagyok tévedve, és ma már senki nem játssza ezt a játékot?). A férjemmel a második randin szexeltünk - ha nem tettük volna, lehet, hogy megy a levesbe, mert nem láttam benne olyan sok fantáziát, de így maradt, és nem bánom.

A szexuális életem első pár évében eléggé nehezemre esett igazán önmagáért élvezni a szexet - azért csináltam, mert a pasi akarta, nekem meg tetszett a koncepció, hogy szexelek, valamit számomra akkoriban fontosat hozzáadott az énképemhez, úgyhogy csináltam. Ha élvezni akartam, akkor meg megoldottam otthon, magamnak. Ebben persze közrejátszottak a nem túl érzékeny és tapasztalt partnerek is, akik nem nagyon tudtak előrevinni, de ez egy másik történet.

Nem emlékszem, pontosan hogyan és mikor de talán akkor, amikor elkezdtem dolgozni, és a pénz meg az önállóság is megdobta az önbizalmam, meg volt egy mentor típusú hosszabb kapcsolatom, és akkor valahogy bekattant, hogy ezt lehet élvezni, lehet benne kezdeményezni, és jé, ez nem csak a reszelésből áll, és elkezdett tetszeni a dolog. Önmagáért.

Amikor annak vége lett, kicsit elszabadult a pokol, lett lakásom, volt pénzem, nem voltak kötöttségek. Kockázatos dolgokba is belementem. Ha igazán rossz szándákú emberrel hoz össze a sors, rosszul is járhattam volna, de szerencsére ilyen nem volt.

Simán volt, akivel csak azért dugtam, mert megtehettem, érdekelt, hogy milyen, éppen nem volt semmi más. Ez is megvolt, még sincs este. A legtöbb még jó is volt, fizikailag. Egy pasi megteheti, én miért nem tehetem meg? Ő megdughat egy nőt, mert unatkozik, mert kínácsi, mert kanos, én nem? Ő vállon-veregetést kap, én meg lekurvázást? Hogy is van ez?

Elmondok egy konkrétat is, hogy legyen róla képed, meg ha valakinek ez okoz örömet, hát legyen.

Megismerkedünk (neten), tetszik, én is neki, randi, jó a dumája, élőben is helyes, van stílusa, bor, smárolás, felizgat, miértnedugjunk. Ez kb. eddig nem is konkrét, elég általános.

Erre a bizonyos pasira azért emlékszem, mert neki volt a legnagyobb farka, amivel valaha találkoztam. Komolyan, mint a fél karom. Hosszú, vastag. Emlékszem, hogy a számba alig fért be. (Ezen a ponton egy kis kitekintés faszméret ügyileg. Azt, hogy a méret nem számít, azok mondják, akiknek kicsi. Megmondom frankón, a kis fasz nem jó. Persze, lehet pótolni a dolgokat, kézzel szájjal, nem állítom, hogy nem, de ha választani kell, akkor nagy, bocs. Nem kell brutálnagy. Egy átlagmérettel már tudok hosszú távon gondolkozni. A férjemnek az átlagnál valamivel nagyobb, na, az a tökéletes. Szerintem ez a cicivel is így van - az mondja, hogy nem számít, annak kicsi, vagy ronda. Mondjuk a faroknál az esztétikum annyira nem szempont, de csak azért, mert nem nagyon találkoztam kifejezetten furával, vagy csúnyával, persze a faszuniverzumon belül gondolkodva. Persze az ápoltság, az más, de az alakítható. Zárójelbezár.)

Ez viszont nagy volt, bazinagy, meganagy. (Amikor a barátnőimnek meséltem róla, a "gigantosz" kódnevet használtam rá. Igen, mindent elmesélünk a barátnőinknek. A legintimebb részleteket is. Majd jusson eszedbe, amikor legközelebb találkozol a csajod barátnőivel.) Kifejezetten megijedtem attól, hogy belém akarja rakni. Nyilván izgatott is, mert ez azért új élmény volt, ami mindig érdekes. Volt az egészben valami humoros is, mert egy baromi vékony srác volt, és meztelenül kifejezetten groteszk látványt nyújtott ezzel a hatalmas, erektált farokkal.

Amikor bedugta, először azt hittem, hogy szétszakadok. Régóta először fordult meg a fejemben, hogy remélem, hamar elmegy, mert ez nem kellemes. Persze nem élvezett el hamar. Ez valahogy mindig így van, hogy a nagyfaszúak hülyére akarnak dugni, és én már rohadtul készen vagyok, és minden a dolog, csak nem kellemes. "Gyere már, basszus." (A kisközépfarkúak viszont, akiktől meg jólesne egy kicsit több inger, azok meg elszállnak, mint a győzelmi zászló. Aztán jut, ami marad.)

Ami szintén zavaró volt, hogy alig volt olyan póz, amiben nem fájt rettenetesen, úgyhogy ilyen tök alapok maradtak, ami meg dögunalmas volt. Amikor nem akart dugni, hanem mondjuk ujjazott, vagy a melleimmel játszott, az kifejezetten jó volt, úgyhogy valahol én is megtaláltam az örömömet.

Emberként egy stílusos, sikeres, kurva nagy szemétláda volt - abszolút az esetem - úgyhogy ki is fújt pár hónap szexelés után, mert rohadtul untam, hogy bejelentés nélkül felbukkant félrészegen az éjszaka közepén, és baszni akart. Ez korlátozott ideig vicces, aztán elhajtottam a picsába.

A mai eszemmel bevenném harmadiknak? Akár. De félek, hogy intimidálná a férjem.

(na, cseszdmeg, most jöhet mind a 3 olvasóm, és szétszedheti, hogy miért sablonos, miért vagyok primitív és takarodjakvisszaakonyhábamertírninemtudokdebaszniseazbiztos)