ez az első bejegyzés, ami számomra nagyjából életszagú. hány ilyen van a környezetünkben... kb mindegyik szétment, vagy épp megy szét. ami mindegyikben közös: legalább az egyik fél részéről nincs AKARAT. a jót látni a másikban, újra akarni beleszeretni.

én kib.sztam a szeretőt, otthon több, mint idilli minden. pedig nem raktunk másik fütyit asszony szájába, miközben dugom. pedig mint most kiderült, nagyon is érezte a trét. ja, és én jobb embernek érzem magam.

@H.Solo: Én még a gyereknevelésben látok potenciált, ami a házasságuknak is jót tenne.:)
Azt még megpróbálnám a blogger helyében, mielőtt földet húznék erre a házasságra.

@Mary fucking Poppins.: Érzelmi ügyeket szerintem nem lehet akaratból, agyból megoldani.
Legfeljebb tudomásul lehet venni a létezésüket, vagy éppen a hiányukat.

@whale: pár hete én is eztmondtam volna. azóta kiderült, hogy enélkül nem megy.

egy kritikus pontról két irányba lehet elindulni. a jóba elindulni picit nehezebb, kell hozzá kompromisszum, de főleg szándék. viszont az első pár lépés után beindulhat a dolog, és jó érzés x év után újra egymás nyakába ugrani egy szürke hétköznap, munkából hazaérkezésnél. ez magától nem fog jönni feltétlenül, és nem is működik mindenhol.

@whale: Ki akartam térni rá, de végül - saját tapasztalatok után - úgy döntöttem, hogy nem segít valójában.

@Mary fucking Poppins.: És egyébként igen. Ha szar a házasság, azon elég kis eséllyel fog segíteni még akárhány fasz-pina.:)

@titti79: lustán firkálgatok az asztalomon, miközben ezt olvasom... két verzió van.... vagy írok ide egy litániát, vagy hagyom a faszba.

utóbbi.

hiányolom szövetszöcskét.hatalmas figura.

@whale: csatornázás.

@Mary fucking Poppins.: így szépen, lassan megnyomorodsz.

@whale: ez a házasság sokkal stabilabb, mint bárki is gondolná. de nem azért, hanem másért. de ma reggel kurvára reggel van, meg mittudomén, megyek, hempergek tovább,...

@***Büdösmackó***: benne van az is. de még mindig jobbak a kilátások, mint a plusz fütyivel.

@***Büdösmackó***: Ahogy én ezt elnézegettem eddig, pont az ilyen házasságok szoktak egy pillanat alatt véget érni. Amikor senki nem érti, miért... Pedig olyan szép pár voltak... Összeillettek... Lófaszt. (és sajna a legcsúnyábban is)

Szerintem nem jársz rossz úton, csak túlzottan heréled a faszidat. Az elvárásokon izmozásból mindig lófasz lesz, lejjebb csavart maximalizmussasl sokkal szebb a világ. A faszid sohasem fog kiegyensúlyozott, bűbájos, bezzeganya szperfeleséget kapni tőled, neked viszont ő meg nem lesz soha a te hangulatfelelősöd és nem fog feloldozást adni a saját maximalizmusod ellen.
Valahol olvastam nőklapjás okosságként, hogy egy kapcsolatban jogod van az elvárásaidat megfogalmazni a másik felé, de azt nincs jogod elvárni, hogy a másik ezt be is tartsa, mert ez nem egy főnök beosztotti viszony. Ennyi. A faszid megfogalmazta, te meg lépj azon túl, hogy nem lehetsz tökéletes. Igen, nem tudsz az összes elvárásnak megfelelni, hiába kaparsz. Attól még jó lábad van, menőn keversz tápszert a gyereknek, vonzómód bevállalós vagy, nagyjából sikeres a munkádban, gondolom lehetne sorolni ha ismernélek, ha annak örülnél ami van, egész jó párt alkotnál a fasziddal.
Nem biztos egyébként, hogy hazugságban élést jelent, hogy ha szarnapod van és sötéten látsz mindent, akkor azt nem vágod rögtön a másik arcába, nem mondod neki hogy teljesen ki fogtok száradni, mostmár csak tengetés lesz (amivel azt mondod, hogy már félig kiszáradtatok, tehát jó béna mint hapsi, nem tud megfelelni az igényeidnek). Ha elküldöd a picsába, hogy reggelente mér nem ő intézi a kölköket vagy hasonló, az prkatikusabb lenne, azzal is adnál neki, de nem herélésről szólna. Te tudod a legjobban, hogy 2-3 nap múlva másként fogod gondolni, és az szar, amikor a zanya boldog napot akar tartani, benne még mindig ott lesz a tüske, hogy túl kicsi a farka hozzád. (szerintem még 1-2 ilyen összezörrenés, és kínjában fel fogja ajánlani, hogy keress jobb hapsit, ha ő ennyire béna hogy csak tengődsz mellette).

na kozben voltunk terapian, tok jo volt, de kommentbennem spoilerezek

@Mary fucking Poppins.: Találtál végül a pár poszttal ezelőtt lefotózotthoz hasonló műjátékszert az asszonynak?

Utálom az u.n internet 2.0-át, mert mindenki baromi okos és még lehetősége is van megmondani. Folyománya, utálom magamat, mert néha engem is beszippant és nekiállok megmondani...
Védekezés: te akartad wazz, blogocska, komment nincs letiltva, mintha könyörögnél a sok okoshoz, hogy megmondja.

1: a férjed arcnak tűnik, és szívből szeret úgy ahogy vagy (fantáziákkal együtt, azok megvalósításával már nem)

2: a házasság kurva nehéz intézmény, csak mások nem nyilvánosan vergődnek.

3: mindenkinek van fiatalkora, a 2 kuki oda való, nem a házasságra. Kihagytad, ez van, majd egy következő élet. (Lehet hogy volt róla szó, nem olvastam az egész blogot. Abba belegondoltál már mit éreznél, ha a felállás megfordulna és zapu hetyegne az orrod előtt egy másik csajjal? Ami kimondva izgató, megélve romboló... szerintem)

4: sorolnám egy átlag ennyi idős házasságnál miért jobb a tiétek:

-együtt vagytok
-képesek vagytok beszélgetni
-képesek vagytok élvezni a hancúrt
-nem csaltátok meg egymást
-mindkettő bolondul a másikért (jam, csak az egyik nem tud róla ;)

Nos, ennyi év után, egy másik házaspár az egyik pontért odaadná az ujját... Nektek meg ott van mind.

Sok volt a másik? Pakoljatok össze és irány az ország 2 különböző vége kikapcsolódni. Min 1 hét. Semmi telefon, faszbúk, sms, watzzup. SEMMI. Egy hét nulla kommunikáció és még a legutálatosabb hülyesége is hiányozni fog. És ezt évente egyszer receptre.

Sok sikert és szép napokat!

@szövetszöcske: Persze, csak titti az eddig leírtak alapján jóval többet vár az élettől, a házasságától, a faszijától, mint amit az adni tud/akar neki. Ezért aztán frusztrált és idegtotyi.
Ha ez neki így nem begyere, akkor lépjen, mert csak nyíródik mindenki kifele.
Persze azt senki sem garantálja, hogy máshol-máskor-mással jobb lesz, mivel a démonai nagy részét nyilván magával cipeli mindenhova.:))

@szövetszöcske: nem. de most nem is időszerű. jobb a helyzet, nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy ami van, ahová előreléptünk, az még mindig kevés.

@Mary fucking Poppins.: Itt bármilyen látszatot kelthetsz, sem jelentősége, sem következménye nincs.:))

@whale: Szerintem ő önmagától várna többet, még sokkal többet mint a faszijától. (G. felé az elvárások főként arról szólnak, hogy hogyan statisztálhatna ahhoz, hogy T megfeleljen az önmagának kötelezővé tett fényességes imidzsnek). Ha önmagával szemben kevésbé lenne maximalista, G. is rögtön begyere lenne.

@Mary fucking Poppins.: Nálatok olyan a kommunikáció, hogy vibrátorvásárlással szoktál célozni arra, hogy lapos a szex? Vagy mért gondolod, hogy a lila cumisüvegméretű cucc megvásárlásából a párod célzást érezne ki?

@szövetszöcske: mert 11 év után sem mindig azt a reakciót kapom, amire számítok. simán benne van, hogy továbbgondolja, és a projekt kontraproduktívba fordul.

@szövetszöcske: De nem az. Ő ilyen. Így viszont nem mén a dolog igazán. Vergődnek mind a ketten-később jó eséllyel négyen. (éppenséggel a gyerekek kezelhetősége-kezelhetetlensége is megérne egy misét, nyilván az sem véletlen és nem független a szüleik bajaitól, de erről jó eséllyel nem lesz poszt:)
Nem hiszek a személyiség tetszés szerinti csavargatásában.

@szövetszöcske: na, ez van ott kb

@Mary fucking Poppins.: Látod, ezzel szopok én is. Hiába minden fasza az asszonnyal, valamiért mégsem lehet mindent nyíltan-lazán-játszmázás nélkül megintézni. Egyszerűen kurvannehéz úgy beszélni valakivel tizenx év után, hogy azt hallja amit mondani akarsz, és ne hallastzsódjanak bele az eltelt évek...

@Mary fucking Poppins.: a szex regresszió, burok-keresés, gyermeki és pillanatnyi öröm, egy védett mentális állapot keresése. Még mindig jobb, mint az alkoholba menekülő önsajnáló, vagy egyéb, a házastársat -és ezáltal önmagát- megnyomorító technika.

Bár ez a regresszió -dugni jó- nem vezet sehova, mivel az adott egyénen nem változtat, nem ismeri fel az élethelyzetét, nem vezeti az illetőt közelebb önmagához.

De faszán le lehet élni úgy is egy életet, hogy valaki lyukról lyukra jár.... most a minőségét ennek az életnek ne taglaljuk, nincs bíróság a végén, csak lelkiállapot... pl. rájönni 65-70 évesen, hogy elbaszta valaki az életét.... na az poén.

@szövetszöcske: Illetve éppen ellenkezőleg, pontosan azt hallja, amit mondani akarsz és nem azt amit a száddal beszélsz.:DDD

@Kilincskullancs:

jajjbaszki... ne akarjunk már bedobozolni bárkit is. annyi, de annyi féle módon meg lehet élni a szeretetet.

@szövetszöcske: heheyy, hahó szöcske!

@whale: A személyiséget nem lehet csavargatni. De kezelni lehet:) Ha G alapból lusta, attól még rá lehet szorítani, hogy reggelente tápszert keverjen pattanáskezelés helyett(ettől még maradhat lusta, de lehet olyan szetápot összedobni, hogy a feltételezett lustasága ellenére örömmel csinálja). Ha T. megfelelési kényszeres, azt nem lehet megváltoztatni teljesen, viszont az elvárásokat amiket meg akar felelni meg lehet piszkálni hogy közelebb legyenek a valósághoz.(és innentől a megfelelési kényszer újra fícsör lesz, jutalomfalat és nem napi bünti a frusztráció miatt)
Megváltozni senki nem tud, de helyzethez csiszolódni igen.

@szövetszöcske: hát igen, itt kéne vakargatni az odakozmált titti-lelket. a párterapeutának már rég fel kellett volna emelni a kezét és lefújni az egészet. Ha nincs funamentum, nem lehet mire építkezni. márpedig ennek a párnak mindkét személye erősen sérült személyiség, mély, nagyon mély gyerekkori sebekkel.

nem hiába találták meg egymást, és nem hiába ragaszkodnak egymáshoz. úgy össze vannak kötve, hogy abba bele fognak rokkanni.

@whale: Nem, tévedsz. 5 éve még ugyanaz amit mondok a számmal jelentett esetleg egy csomó más nem kimondott dolgot. Ma már nem jelent(vagy ha van esetleg mögötte valami az teljesen más), de attól ő még hallja. Az ember változik, viszont ritkán van idő terjengős-monologizáló kommunikációra, így egy-egy szófordulat simán előhív már régen nem aktuális játszmákat.

@szövetszöcske: megdöbbennél, mennyire lehet változni, mennyire jól lehet kezelni egy akár reménytelen személyiséget. őrült nehéz és hosszadalmas, és az adott személyt el kell juttatni arra a fokra, hogy ő maga akarjon változni, önmagát a hajánál fogva kihúzni... de ha a paci akarja, akkor nagyon meg lehet változni.

mondjuk az ára a dolognak hatalmas, legtöbben meghőkölnek tőle. teljesen megértem ezt a gyávaságot. nagyon emberi.

@szövetszöcske: a feleségem a mostani alakulós fázisban mondott 3 mondatot, amire nem számítottam, ami helyretett. ez az egész neki nem annyira kibeszélni való, sem a párkapcsolati, sem a szex része. de megfogalmazta, hogy szerinte hol tartunk, mire számíthatunk most, mire a továbbiakban, és mindez miért jó. sokkoló volt, főleg rádöbbenni, hogy ő ezeket a dolgokat látja, tudja, helyén kezeli. és ez a pár perc minden játszmától mentes volt. aztán visszajöttek a játszmák, a végighallgatott, de akár le sem reagált mondatok.

ez így működik, kár harcolni ellene.

@szövetszöcske: pedig nálatok -és nagyon sok esetben- a játszmamentes kommunikáció nagyon sokat jelentene, talán az egyetlen lehetőséget.

@Mary fucking Poppins.: na, pont ezt írom. de a változás nem pontszerű, inkább hullámokban fognak a dolgok helyrebillenni... ha egyáltalán.

@szövetszöcske: A leírtak alapján nekik láncfűrésszel kellene csiszolódniuk.:) Nekem nem úgy tűnik, hogy nüanszokról lenne szó...

@***Büdösmackó***: szerintem is. de ha ketten egyszerre picit még generálják is a hullámokat, akkor azért jók az esélyek.

@***Büdösmackó***: Igen, ez érdekes lenne, ha hajlandó lenne leírni a saját verzióját erről, de az uborkadobáló pistikétől nem akar elszakadni...

@szövetszöcske: Én is ezt mondtam.:)

@whale: ahhoz, hogy titti kinyíljon, és végre lefúrjön önmagába, nagyon, de nagoyn bennsőséges és biztonságos körülményt kellene teremteni, ami ebben a blogban egyszerűen nem lehetséges, sőt, meg kell jegyeznem, egy ilyen blog kifejezetten káros számára, hiszen pontosan megerősíti a jelenlegi hitrendszerében és lezárja önmagát az igazi fejlődés elől. addig a fokig eljutni, hogy ez nekem káros, roló a blogon le, belátom, hogy szarban vagyok, segítséget kérek és segítséget szeretnék elfogadni -de tényleg- már maga lenne a csoda.

bónuszként egy normális terapeuta visszadob egy ilyen beteget, ha van esze, mert jól tudja, hogy nagy az esély, hogy megeszi vacsorára őt is.... másik négy-öt pacit ki lehet húzni a bajból annak az erőnek az árán, amekkora meló egy ilyen pacival billegni -akár évekig- mire valami megindul. ha megindul. egy rossz mondat, és több év felépített terápiája elszáll, olyan erős védekező mechanizmusok vannak itten kérem.

mielőtt... a benn direkt az.

@***Büdösmackó***: tuldramatizalod. lehet parhuzamosan dolgozni feladatokon. sosem leszek "tokeletesen jol" csak epp eleg jol, es az epp eleg jo lesz. majd irok errol

@titti79: De miért vagy szarul?

@whale: Nem értem a láncfűrészt. Egy drámakirálynőhöz szerintem frankón illik a kizökkenthetetlen strapafaszi. Egy impulzívabb hapsi már rég lelépett volna, nem asszisztálná végig az előadást, vagy ő is behisztizik és csúcsrajáratják a balhét tányérröptetéses drámaestekkel. G. komolyan veszi, majd amikor vége a műsornak partner abban is, hogy a zanya boldognapot tartson és nem lesepri magáról, hanem még a hármasos mókában is partner (ha véges határokkal és türelemmel is). Szerintem kvázi ideális közönség, teljes átéléssel és mégsem akarja elvenni a drámai főszerepet.
(én nem venném annyira komolyan az itt a posztban nagy fekete ecsetvonásokkal megrajzolt sötétnapokat és sötétjövőt, a nagy fekete korongecset csak a drámai effektek kedvéért kell, ha már egy ideig bepunnyadt a gruppenszex prodzsekt, akkor a tragika szerepi9s egész izgi)

@whale: Nem értem a láncfűrészt. Egy drámakirálynőhöz szerintem frankón illik a kizökkenthetetlen strapafaszi. Egy impulzívabb hapsi már rég lelépett volna, nem asszisztálná végig az előadást, vagy ő is behisztizik és csúcsrajáratják a balhét tányérröptetéses drámaestekkel. G. komolyan veszi, majd amikor vége a műsornak partner abban is, hogy a zanya boldognapot tartson és nem lesepri magáról, hanem még a hármasos mókában is partner (ha véges határokkal és türelemmel is). Szerintem kvázi ideális közönség, teljes átéléssel és mégsem akarja elvenni a drámai főszerepet.
(én nem venném annyira komolyan az itt a posztban nagy fekete ecsetvonásokkal megrajzolt sötétnapokat és sötétjövőt, a nagy fekete korongecset csak a drámai effektek kedvéért kell, ha már egy ideig bepunnyadt a gruppenszex prodzsekt, akkor a tragika szerepi is egész izgi és megfelelően központi.)

@szövetszöcske: Nem hiszem, hogy G. kizökkenthetetlen strapafaszi lenne. Sokkal inkább képzelem őt egy kitörni készülő, elfojtott vulkánnak. Az a típus, aki nyel évekig, aztán feldarabolja a családot egy csendes nyári estén. A verbális agresszió pl. jó indikátora ennek.
Ez az elfojtott indulat vonzza tittit benne. Ebben valószínűleg rokonylelkek, csak titti némileg expresszívebb.:))
Egy uncsi strapafaszit már rég kirúgott volna, ha egyáltalán összejön vele.

@***Büdösmackó***: Van nálunk játszmamentes kommunikáció. Csak nem mindig. Én jól bírnám játszmák nélkül, az asszony is ugyanezt állítja. Ettől még sokszor játszmázunk (de én azt látom, hogy mindenki, vagy legalábbis a környezetemben minden rózsaszínködelmúlt kapcsolatban a játszmák a mindennapok kötőhabarcsa, a napi betevő).
Annyira fura, hogy néha van köztünk valami kegyelmi állapot, felemelkedik a szűrő és tudunk beszélni egymással. Majd akár napokig-hetekig nem, egyszerűen nem engedjük ki egymást a megszokott koreográfiákból. Valószínűleg szarnap-jónap kérdése, ha jónap van, akkor kihozzuk egymásból a jót, ha valamelyikünknek szarnapja van, akkor szadizza a másikat (ilyenkor gondolom a napinyomor levezetésképpen legszívesebben fizkailag belerugnánk a másikba, de kultúremberként lelkileg szadizni és úgytenni mintha még igazunk is lenne sokkal jobbat tesz az önérzetnek)

@whale: @szövetszöcske: kicsit mind a ketto. egyszeruen, pragmatikusan gondolkodo ember, de benne is van kemeny onervenyesites

@whale: Meglátjuk. Te is, én is G. szerepét tudjuk jobban átélni a szituban. Ha rád hasonlít jobban, akkor vulkán, ha rám akkor strapafaszi. Ami derogál T. önérzetének (márminthogy neki strapafaszi jutott), de mással nem férne meg egy fedél alatt, és ő ezzel tisztában is van, ahogy valószínűleg G-nek is nagy pofáraesés lenne, ha a nagy balhék után lelépne, és lőne magának egy látszólag hozzáillő unalmas-alárendelődő-háttérbe húzódó punnyadt nőt. Rókafogtacsuka. A balhé nagyrésze műdráma, a napi lófaszból nagy tragédiák, nagy érzelmek, expresszív ecsetvonásokkal. Ha G. írna erről, szerintem simán átlagpunnyadt házasság lenne. Néha jobb-néha szarabb napokkal, de nagyonis működő és nem halott házasság...

@szövetszöcske: Na, nyilván itten van a konfliktus. Hogy G. szerint ez tulképpen jó így, T. szerint meg nem.:)
Csak miközben erről megy a lamenta, deglik megfele a házasság...

@***Büdösmackó***: Hát igen. De akkor kereshetnénk más homokozót. Hehe.

@whale: Szerintem meg ez az átlagpunnyadt házasság kétféle ecsettel, kétféle festési technikával megrajzolva. T. egyik nap oda van, milyen tökéletes is az ő faszija , ha anya boldog mindenki boldog, este félerekcijós összebújás, másnap meg mekkora dugás vót már hajnalban stb. A másiknap a faszija önzőgecibörtönőr, temeti a házasságát, az egész életét, sötétkilátások. Ugyanzet szerintem ha G: leírná, nagyjából olyan ridegen pragmatikus lenne, mint ahogy én fogalmazok, hogy van egy jó nőm, kellemes életem, néha dugunk jókat, néha veszekszünk, élünk mint mindenki más, csak a hisztinevóna, olyankor inkább nem is szólok hozzá (pedig úgysem úszom meg).
Szóval nem érzek deglést, annyi alapkonfliktus van talán, hogy T ennél menőbb imidzset várna magától (és G-től, hogy ebben segédkezzen), G pedig kemény üzletembör, csavargathatják a heréit bármeddig, ő csak mondjuk 10%-kal kevesebb drámáért-hisztiért cserébe szekundálna 10%-kal többet T. imidzséhez, nincsalku.
Megy az iszapbírkózás, T az iszap felett dolgozik, G az iszap alatt, a harciszellemet fűti az önérzet. Szünetekben meg nagy összeborulás a dágvány partján és kölcsönös egyetértés mindenben.
Lehet, hogy csak én látom így, könnyű a saját unalomig megismert alapfelállást belelátni valaki más életébe, de ez az egész stílus amit itt olvasok annyira ismerős, mintha otthon lennék(és annyira várom, hogy G mikor szól hozzá, mernék rá tétet tenni, hogy eljön az is). Gondolom most jön még 1-2 nap fel-fellángoló küzdelem G-vel (a mai terápiát még emészteni kell), aztán jön egymásra borulás, fényes jövő tervezése, nagy dugás, megbeszélik, hogy majd újult erővel belevágnak a hármasozás-szervezésbe is. Aztán eltelik egy hét, megint iszapbírkózás valami lófaszdolog miatt elindítva, majd megint házasságtemetés. Föööl-leeee, leng a hinta. Mindenki máshogy bírkózik az átlagpunnyadtsággal.

@szövetszöcske: Monnyuk az tényleg menő lenne, punnyadt-defektes házaspár blog még talán nincs.:D
Hajrá Titti, zsarold meg szexszel G.-t- hogy ő is írjon ide!:DD

Te, Titti, nem költözhetnének be ezek hárman pár napra hozzátok? Mekkora realityshow lenne, ahogy kommentálják a pelenkacserét. Persze élőegyenes blogközvetítéssel. :)

Nagyon örültem ennek a posztnak és a hozzászólásoknak, a legtöbbjüket pozitívnak vélem.
A házasságnak is vannak stációi, néha egy-egy szakasz ismétlődik, pl ha újabb gyerkőc születik, stb.
Van az úgy, hogy a házasok egyik fele már továbblépett a következő szakaszba, míg a másik csak később fog.
Aztán vannak olyan szakaszok is amikor nehezen viselik el egymást a felek, de ha tényleg szeretik egymást akkor ezt egy darabig ki lehet bírni.

@Kilincskullancs: na de mindezt 4év házasság után????????????????

Nagyon unalmas, kissé túlmisztifikáljátok, ilyen, amikor a semmiről ír valaki egy posztot és még 60+ kommentben kifejtik.

@ZElla: de irigy vagy, te kis egyszeru. Nem huznal el magadtol a francba? Illetve nem tudnad elegansan elviselni, hogy 26odszor kibaszlak, es nem jossz vissza egy 27. néven? Szanalmas primko kis liba, sajnallak.

@titti79: mire legyek irigy?:DDD

@titti79: amióta a gyerekekről (is) beszélsz, kezdem elhinni, hogy nem tisztán fikció a blogod. Kölkök nélkül az egész totál hiteltelen. Én is ebben vagyok, bár férjként, de azt hiszem tudom, miről szól az életed.

A sírásod tárgya nekem is, mint mindenki másnak, elég misztikus. Minket is persze arcul vágott, amikor rájöttünk, hogy az életünk megint mennyire beszűkült, de ettől még elég jól megtaláltuk a röhögnivalót a kalitkában is. Mindenki teszi a dolgát, próbálunk egymásra is figyelni, és várjuk, hogy a gyerekek felnőjenek. Lekopogom, de egyelőre minden rendben, van egyensúly.

A leszbikus témát amúgy körbejártad rendesen? Nőként matekos agy, extrém okos, analitikus, az ilyen lányokban mindig van valami fiús. Nem látens homoszexuálisoknál szokott lenni, hogy nem érti, miért szenved, de valami hiányzik az életéből? Nem értek hozzá, találgatok.

@William_Harford: igen, izgi lenne. azonnal lebuknék, hogy igazából egy szeretetreméltó, plasztikus személyiség vagyok :)

@whatever76: Na jó, ez már tényleg sok(K)!
Hónapok óta a semmiről beszélgetünk, és ebből oda eljutni hogy lehet hogy Titti leszbikus... Basszus! Hihetetlen!
Szerintem semmi különös nincs abban amin itt vergődik. A házassága, mint a legtöbb házasság unalmas, szürke, egyhangú, ráadásul a kölkökkel megspékelve még duplán nehezített pálya. T. rájött hogy nem ilyen lovat akart. Ennyi.
Szerintem erre nagyjából minden házasságban élő ember rájön, a különbség csak annyi hogy sokan nem vallják be még önmaguknak sem. És persze, mint a melléklet ábra mutatja, akik bevallják azok sem mindig tudnak mit kezdeni a helyzettel.

@whatever76: Minden férfinek misztikusak egy nő problémái. Vállalom, hogy jó dolgomban "csinálok" magamnak ilyen problémát. Más nő az én cipőmben egy nő sokkal primerebb dolgokba akar belehalni. Két pici gyerek mellett nem szabadna eljutnom oda, hogy igényeim legyenek saját magammal, a túlélésre kéne játszanom a mindennapokban.

Leszbikus: csak szexuálisan izgat, és ott sem dominálni akarom őket.

@AdélAnita: a beszélgetést ugye viccnek szánod? mindenki mondja a magáét, mint a bölcsiben :) most kezdett egy kicsit konstruktív lenni a dolog, most volt kb 3 olyan komment, amiből lehet építkezni.
Bevallom, igen, ennyire vagyok előbbre. És van bennem igény a javításra. Tényleg, szánalom :)

@titti79: Tulajdonképpen igen, ironikus megjegyzés akart lenni.
Bár a mindenki mondja a magáét erről az oldalról kicsit másként fest. Kb. úgy hogy te mondasz valamit, aztán vannak a bólogatók, akiket hol szeretsz hol nem. (az még nem világos hogy ez mitől függ, az eddigiek alapján azt mondanám hogy kb. a széljárástól, mert semmi következetesség nincs benne). Vannak azok akiknek van véleménye, őket általában nem szereted, mert ez nem szokott egyezni azzal amit hallani szeretnél. És vannak azok akik csak azért jönnek hogy belekössenek az élő fába is.
Aztán ebből lesz valami katyvasz, de hát így van ez a nyitott kommentes blogok többségén.

@AdélAnita: ja

@AdélAnita:

"A házassága, mint a legtöbb házasság unalmas, szürke, egyhangú, ráadásul a kölkökkel megspékelve még duplán nehezített pálya."

Naja, erre szokták mondani, hogy innen szép nyerni, de nem lehetetlen ha mindketten akarják. Nekem anno sikerült így lett a két gyerekből 4. :-)))

@Majomvári Kajetán: És biztos hogy ez nyereség?
Nem kötözködésként, tényleg érdekel.

@Majomvári Kajetán: ha rövidtávon becsúszik még egy, akkor tuti kiugrok az ablakon, tudjátok hogy nem viccelek

@titti79: Tulajdonképpen merre van az előre? A hármasozáskeresés bepunnyadt, én is jövök minden nap drukkolni, hátha lesz végre valami szaftos amitől előjön az irodaierekcijóm, de a dráma jobban megy mint a szaftoskodás. Férjcserélés helyett egyre olyanabb minden, mint egy hiperrealista szappanopera, ahol izaurát senki nem szabadítja ki, kb. mintha a saját nőmet látnám másfél évvel ezelőtti állapotában szenvedni a családkalicka miatt. A katasztrófaturisták meg külön érdekesek, szerintem mindenki, akit ez leköt, és jön ide fikázni-szakérteni, az valamilyen szinten a saját nyomorára ismer (és az olyan jólesik, ha önmaga helyett máson szörnyülködhet).
De ha nem a jóhapsi harmadik levadászása, akkor mi a módosított cél(ha már így írod, hogy van olyanod)? Ha olvasol itt a hozzászólások között valami megnyugtató okosságot, akkor közelebb vagy hozzá? Vagy ha már van pár arc, aki többet tud rólad mint bármelyik pedánsfejű IRL barátnőd-barátod, lehet arctalanul csak lábképpel teregetni, az célratartó? Esetleg ha valakiinek sikerül kiprovokálnia, hogy G végre beszálljon, és terítsen lapokat az a célok között van?

@szövetszöcske: közben mennek a háttérben dolgok, amiről vagy nem akarok mesélni, vagy le vagyok tiltva, a szex részével kapcsolatban. terveztem valami szaftosat is dobni. de hát az igények egyébként nem arra a nagyobbak, mert pornóirodalmat bárhol találni, de egy bohóc vergődése ritkább :)

@AdélAnita:
Igen, nyereség volt két tök aranyos gyerkőc. Az már más kérdés, h az asszonyra a gyes vége felé rájött valami agyrém és az borzasztó volt, de elmúlt. Utána most megint rájött pedig nincs is gyesen, mert a legkisebb is tinédzser már. Szerintem az angoltanárnője volt rossz hatással rá, de elmúlt :-)

@titti79:
Ezzel nem jó viccelni. De komolyan mondani még rosszabb... Szerintem vagy Te olyan okos nő, aki megoldja ezt a helyzetet.

@titti79: Szerintem mindenre lenne igény, de valamiért férjcserés cím idevagyoda, a te blogod, a stílusod a vergődésre-élveboncolásra fogékonyabbakat vonza be.
A transzparanciát szerintem elbasztad. Transzparens lehetsz bármilyen netes átmeneti ismerőssel, vagy valaki félismeretlennel akivel leiszod magad éppen, de transzparensnek lenni házastárssal, gyerekkel, szülővel, közeli baráttal az jól és önérzetesen hangzik, de nagy elbaszás. (ezért is lógok én sokat a neten, sokszor azok az ismerősök a legértékesebbek, akiket csak rövid ideig ismersz, vagy csak kicsi szeletet látnak belőled...)

@titti79:
A hites uradat :-) kérdezem, hogy van -e valaki aki rátok ismert? Mert ha nincs, akkor miről és mért vagy letiltva? Ez persze költői kérdés volt választ nem várok ide...

@szövetszöcske: Jó ez így, az agresszív kékharisnya baszóblogja témának egyrészt maníros, másrészt uncsi.
Egy kis lélektani dráma fogyaszthatóan megírva mindig érdekesebb, mint a töcskölés.:DD

@Majomvári Kajetán: Ha mindenki így gondolja (a feleséged meg a gyerekek is akkor biztosan így is van, és az szuper, tényleg)
Nekem kívülről nézve is borzasztónak tűnik a klasszik házasság+gyerek felállás. Az biztos hogy nem nekem találták ki, az alapvető különbség köztem meg Titti között ott van hogy én ezt anélkül is tudom hogy kipróbálnám milyen a posványban vergődni. De ettől függetlenül elhiszem hogy van olyan akinek tényleg bejön. Nem láttam még ilyet, de olyat sem láttam még aki megnyerte a lottó ötöst...

@Majomvári Kajetán: Óóó, voltak itt már cifra dolgok, amikről a blogger sajnálatosan nem hajlandó nyilatkozni bővebben.:)

@whale: Igen, de baszóblognak is jó lenne, csak akkor nem whale meg szövetszöcske meg szagosmackó zsezsegne itt, hanem jólnyalok1962, potensparipa és nagyfarok29. De valamiért mi ragadtunk itt és a szexuális vonal közönség nélkül maradt.

@Majomvári Kajetán: G.-t feszélyezi ez az egész. Amit mondjuk meg is értek.:) Én sem örülnék neki, ha a feleségem a nemi életünkről blogolna. Meg úgy általában az életünkről. Akkor sem, ha anonim. Persze kukkolni azért szeretek.:))

@szövetszöcske: illetve az a közönség maradt tartalom nélkül. de azért ne higgyétek, hogy ez a 10 ember olvas, aki kommentel

@whale: Engem nem zavarna, ha blogolna a nőm rólunk. Gyakorlatilag bármit leírhatna a világba, akár a pöcsméretemet is, de az zavarna, ha olyan szereplő lennék, mint itt G. Szerintem ezt ő is vágja, így ha blogolna, akkor nem mondaná, hogy ő a transzparencia csimborasszója. Ha én is blogolnék (és nem itt meg másutt noname userként osztanám az eszet), én is redukálnám a nyersigazság tartalmat.

@szövetszöcske: Itt azért szükségesnek tartom megjegyezni, hogy tudvalevőleg a bálnáknak is nagy farkuk van.:)
Akárhogy is, én jobban örülök a drámai posztoknak, mint a vibrátorpromónak.

@szövetszöcske: Engem zavarna, mert azt jelentené, hogy erről nem tudunk beszélni, vagy nem értünk egyet. Tünetként értékelném és aggasztana.

@whale: Vannak pasik akiket kifejezetten izgat ha a nőjük a nemi életükről blogol. (az enyém pl. ilyen, de ismerek másokat is) Nem mindenki farokméregetésnek éli ezt meg, bár nyilván nem elhanyagolható a tálalás milyensége.

@AdélAnita: Nem farokméregetésről beszélek.

@AdélAnita: posványban vergődni.

egy zavarodott téveszme áldozatai vagytok. elhitettek veletek valamit, ami nincs, de legalábbis fals. zavar van a fejekben, rossz az irány.

félre ne érts, mindenkinek jobb, hogy nincs gyereked.

@whale: Amikor valaki erről ír nem biztos hogy azért teszi, mint ebben a blogban is, vagy amit te is mondasz, mert nem tudnak beszélni róla. Lehetnek az írások a beszélgetések utóhatásai is, vagy azok továbbgondolása, és ezek eredményezhetnek újabb beszélgetéseket, és így tovább.
Nem csak a "betegségeknek" vannak tünetei. :-)

@Mary fucking Poppins.: Tisztában vagyok a vele, ezért is nincs. Mindenkinek így a legjobb, elsősorban persze nekem.

@whale: Szerintem normális, ha van amiben nincs közös érdeklődés, vagy egyetértés a nőddel, Sőt x év után az is bejátszik, hogy végig sem tudod mondani amit akarsz, mert vannak dolgok, amikben mindig a már unalomig lemeccsezett beszélgetés-koreográfia felé lejt a pálya. Egyszerűen nem tudod elmondani, mint a viccben, hiába rakod egymásra a mondanivalód darabjait, mindig tank lesz belőle. Ha másik is ott van. Engem valamiért ez nem feszélyez (pont úgy mint a pöcsömnél kétszer nagyobb műbráner sem feszélyez), szimplán tudomásulveszem. Vannak olyan dolgok, amiket csak másokkal lehet megbeszélni (a nőddel-fasziddal csak rendkívül kockázatosan, és annyit nem ér az egész, amennyi balhé lehet belőle)

@AdélAnita:
Mondjuk az a szuper izé amiről itt az álmodozás folyik szerintem nem létezik. Az időjárásban sem mindig süt a nap ma főleg nem :-))))
De ettől eltekintve elvagyok az itteni időjárással, persze bizti jobb lenne 365 nap strandidő, de akkor meg azt unnánk meg.
Az ember a változásokat szereti, pl. ha kapsz 1 új ruhát, avagy inkább a blog stílusában egy harisnyatartót vesz neked a párod meg hozzá minden izét, akkor örülsz neki, gondolom, de ha megkérdezem 1 hónap múlva már annyira nem fogsz örülni, mert megszoktad, hogy van. Ugyanez dettó az új kocsival, pl egy év után. Ilyen az ember és kész, de némi fantáziával, meg főleg ha az asszonyra nem jönne rá tízperc még eléggé jól meg lehetne oldani a kérdést. Van olyan ember aki hetente mással van, mégsem elégedett a dologgal.
Hozzáállás és fantázia kérdése az egész, legalábbis sokat segít.
Pff mekkora hülye vagyok ennyit írni...

@Majomvári Kajetán:
Mondjuk az a szuper izé amiről itt az álmodozás folyik szerintem nem létezik. Az időjárásban sem mindig süt a nap ma főleg nem :-))))

De pont azért örülünk, ha végre kisütött a nap, mert előtte nem sütött. És hidd el másképp örülünk ha kisüt a nap egy reggel egy heti eső után, mintha előtte végig strandidő lett volna.

@Majomvári Kajetán: Igen tudom, ha valaki én aztán tudom milyen érzés amikor a hosszú szürkeség után végre kisüt a nap...
Egyébként pedig nem is szeretem a nonstop strandidőt. Dögunalom. :-)

@AdélAnita:
A saját blogodra nem írhatok, mert oda csak csajok írnak, de fel a fejjel :-)

@Majomvári Kajetán: ÖÖÖöööö, először is: tudsz írni, mert nyitott kommentes a blog csak az enyém nincs teleszórva szeméttel. Másodszor: nem, nem csak csajok írnak, sőt, igazából szerintem több a pasi mint a nő. Harmadszor: Nem vagyok elkenődve, de azért köszi! :-)

@AdélAnita: sosem jutott még eszembe, hogy nem ilyen lovat akartam. De nem látom a 0-4 éves gyerekkel küzdő ismerősökön sem. Nálam inkább fordítva van: a dögunalmassá váló és jövőtlen szinglilétet váltotta fel a házasság és a gyerek.

Igen, nehezebb lett, mint titkon reméltük, de ettől még semmi sem ér fel egy "apuapuapu"-val ugrándozó kis szőkével meg barnával, amikor hazaérek.

Becsszóra lelkesít a gondolat, hogy végig fogjuk közösen járni velük az élet szabvány sztorijait. Látni akarom, mi lesz velük. Ijesztő, hogy hirtelen milyen sok vesztenivalóm lett, míg előtte nem volt semmi. Kölkök nélkül csak az élet töredékét tapasztaljuk, és ezt nap mint nap igazolva látom.

Újrakezdeni nélkülük, mert nyűg a szaros pelenkájuk, unalmas ugyanazt mesélni nekik esténként, és fáradtan kevesebbet dugunk? Marhaság.

Épp hogy a feleségemmel is elmélyül a kapcsolat. Nem csak a kölcsönös függés és a szorosabb kötelék miatt, hanem mert teljesen új szitukat tapasztalunk. Évekig voltunk házasok gyerek nélkül, és ez a mostani szerintem jobb. Nekem biztosan. Nem volt rossz előtte sem, de ez egyszerűen más szint.

@titti79: az én párom, amióta tud részállásban dolgozni, pusztán szeretne megszabadulni a gyerekektől minél hosszabb időre, és rendesen kialudni magát. Nem túl misztikus.

Lenyelném a fogkefémet, ha bejelentené, hogy teljes boldogsága kulcsa az, hogy egy másik párral dugjunk. Vagy valami hasonlót. Vörösbe kúszna a bullshitdetektor.

@whatever76: Ok, nekem nem kell bizonygatnod hogy mennyire jó neked. :-)
Mint mondtam, olyat sem láttam még aki megnyerte a lottó ötöst, ettől függetlenül hajlok rá hogy elhiggyem hogy van ilyen.

Whatevernek kábé igaza van, csak elmondta mi van otthon. És az ilyenfajta "lottóötös" azért sokkal gyakrabban előfordul, mint a trafikosgyilkosság és az igazi szombatesti néphülyítő showban történő megkoronázódás. Van még egy jó tulajdonsága a whatever félének: ez nem csak szerencse kérdése, erre akár gyúrni is lehet, hogy sikerüljön.