Nyuszika, tudom, hogy olvasod.

Tudom, hogy nem mondtam el, és ez nem helyes.

Ismersz, exhibicionista vagyok, imádok a figyelem középpontjában lenni, imádok sokkolni, és imádok írni. És tudom, hogy Te mindent akarsz, csak a reflektorfényben lenni nem, én meg belerángattalak.

Nem mentség, de szántam ilyen világraszólónak, még azzal a 200-as olvasóközönséggel sem számoltam, ami gyengébb napokon van, nemhogy 30 ezerrel. Kizárt, hogy nem olvastad.

És tudom, hogy nem vagy hülye, ha olvastad, akkor arra is rájöttél, hogy én vagyok az.

Semmi olyan nincs benne, amit nem tudsz, amiről nem beszéltünk. De elhiszem, hogy esetleg mellbevágó az interneten találkozni vele.

Sajnálom, hogyha megbántottalak vele.

Tudod (vagy nem tudod?), hogy mióta együtt vagyunk, pláne mióta megvannak a gyerekek, én a személyiségem egy lényeges elemét elnyomtam: nem vállalok kockázatot, nem feszegetem a határaimat, nem kalandozok. Az az állandóság és béke, ami Téged boldoggá tesz, engem halálra untat. Neked ez az élet elég, hogy tisztességben felneveljük a gyerekeket, és aztán haljunk meg, nekem nem. Úgyhogy tépem a kalitka rácsait és ezt Te is érzed.

Az, hogy ez a kitörés miben nyilvánul majd meg, még nincs kőbe vésve. A szex egy út, de nem az egyetlen. Azért választottam ezt, mert egyszerű, és azt gondoltam, hogy ebben Neked is lehet valami pozitív. Hogy ezzel tudok adni. De ha többet veszek el, mint amit adok, akkor a fene megette. Akkor majd lépek másfelé, tudod, hogy milyen dilijeim vannak, el tudom velük foglalni magam, akkor majd feszülök azokra (csak akkor meg ne az legyen a hiszti, hogy majd elhagylak, ha híres leszek :P).

A mi házasságunkra nem kell keresztet vetni. Se neked, se a drága vészmadár olvasóimnak, csókoltatom őket. Nekem ez a világon a legjobb: védőhálóval ugrani, birtokolni egy biztos helyet a kikötőben. A világért sem akarok visszamenni a randizós pokolba, nem akarom újrakezdeni mással, nem hiszek abban, hogy mással jobb lenne. De ha úgy érzed, hogy ez Veled szemben nem fair, akkor mondjad.

Ha én szeretek valakit a világon, akkor Te vagy az. (OK, meg a gyerekek és a szüleim, de a vér most nem ér.) Te vagy az, aki elalvás előtt a félkemény farkát a fenekemhez nyomja az franciaágy nekünk jutó egyharmadán, és nem más, és soha nem is akarok oda mást.

Tudom, hogy mostanában nem vagyok jófej, meg te sem vagy jófej, és veszekszünk ezen a sok hülye szituatív faszságon, de ettől még számítok arra a kis házra, amiben döglök majd veled nyugdíjasan, te meg kedvedre fűnyírózhatsz.

Coming outoltam, most te jössz. Ha jól tippeltem, és ezen eszed magad, akkor este beszéljük meg, ha elaludtak a Dodók.