Jó volt.

Ha igazán tömör akarok lenni. Pozitív élmény, kifejezetten más, mint az első. Pedig nem nagyon más a hely, mint ahol voltam, mármint ugyanaz a félhomályos giccsparádé ambience, ugyanazok a csendesen nézelődő párok (na jó, a felhozatal jobb volt, mint legutóbb). Nyilván az én hozzáállásom volt más. Meg jó volt, hogy jött velem a hátország a férjem formájában. Meg volt ez a pár is, akikkel jöttünk, de látni fogjátok, hogy velük se volt lényegesen több kontaktunk, mint vadidegenekkel. (Adunk nekik nevet, mert anélkül nehéz lesz: Viola és Igor).

Családias hely, kedves, tenyeres-talpas, egyszerű, de rendkívül jóindulatú apa-anya csinálja (aki egy kicsit is tájékozott, ennyiből kikódolja, melyik). Megússzuk a körbevezetést, a pár, akivel jöttünk, már volt, behazudjuk, hogy mi is.

Átöltözöm fekete csipkés babydollba meg tangába (a combfix a táskában marad, mert a legtöbb nő sokkal sportosabban nyomja, nem akarok nevetséges lenni). A magassarkú egyelőre marad, de fel nem megyek benne, legtöbbször mezítlábazok, csak ott hever az est nagy részében a lépcső alján.

Párunk már a bárnál ül - katasztrofális a kiszolgálás és a pia, ez egy komolyan gyenge pont. Egy kicsit bamba szőke lányka próbálja kiszolgálni az igényeket, de a koktélok nagy részét papírról nézegeti. A poharak gyorsan fogynak, úgyhogy egy idő után mindenféléből iszom már a bort, tumblerből, vizespohárból, akármiből, ami a kislány kezébe akad.

Még nincs nagy élet, illetve épp kezd beindulni. Párok, társaságok csücsülnek a kanapékon, besűrítjük magunkat valahova. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a férjem és Viola között nincs nagy chemistry, főleg, hogy a hölgy elég ismerkedős, csacsogós, rögtön keres magának érdekesebb beszélgetőtársakat. Össze-össze futunk majd a bárban és a gabalyodóban, de nem fogjuk végig egymás kezét.

Igorral inkább kattanunk egymásra, meg ő azért belevalóbb, mint az én férjem, úgyhogy egy idő után elvisz "körbenézni" fentre is. Megnézzük a különböző vízszintes felületeket, ráhuppanok a vízágyra (katasztrofálisan alkalmatlan bármire). Még szinte sehol senki. Laza simogatások, fenékmarkolás a lépcsőn eddig is volt, kezdek felizgulni. A tetőtérben végre eldobódunk egy szivacsra, csókolózunk, simogat, mosolyog. Mint egy igazi szeretkezés. Meglep a gyengédsége. Szemét módon felhúz, mindenből csak egy kicsit kapok, és többet akarok. Közben a férjem utánunk jön, Igor éppen tövig bennem van, bár csak finoman, incselkedően. Gábor utólag elmondja, mennyire felizgatta, hogy mással lát szexelni. Tulajdonképpen neki ezek a pillanatok jelentették az est igazi fénypontjait, nem az, hogy őt valaki más kényezteti.

Később Igorral hármasban telepszünk le egy hatalmas, kör alakú ágyra (Viola eltűnt, már rég másokkal van.) Ez az egyetlen baszós hely, ami jól meg van világítva, kifejezetten nézelődésre van kialakítva, körben kanapék, rajta mozizó párok. Lekapkodom a ruháimat - általában sincs bennem szégyenlősség, de most még a testem miatt sem aggódom, nem takargatom a hasam, a combom. Úgy érzem, vonzó és kívánatos vagyok, ami nem gyakran megtapasztalt érzés nálam. A fiúk ledöntenek, az egyik nyal, a másik csókol, és a melleimmel játszik - becsukom a szemem, és átadom magam az érzésnek, nem is érdekel, melyikük éppen mit csinál. "Cigiszagú vagy, te kis ribanc!" - mosolyogja a számba a férjem. Valóban kocáztam egy szálat.

Előkerülnek a farkak. Igor hasonló méretű, mint a férjem, a megszokottság érzésével kulcsolódik rá a kezem, a szám. Nem olyan drámaian harcrakész egyikük sem, hosszú, kőkemény döngetésre nem számíthatok - ez fenn is marad az este során. Érzem a kicsit kellemetlen feszültséget mindkettőjükben. A férjem alapból ilyen, nem szereti a téthelyzeteket. Igor meg hullafáradt és ideges a napja miatt, plusz a nő, akivel van, ki fogja preparálni a blogján, amitől legnagyobb kanok is lelankadnak némileg.

Azért vannak jó pillanatok. Főleg azt élvezem, amikor köztük térdelek, az egyiküket szopom, közben a másik tol hátulról. Igor a történet valamely pontján lelép, ketten maradunk. De nem sokáig. A sötétben mozizó párok egyik férfitagja csatlakozik. Csak azt veszem észre, hogy hatalmas (tényleg!), merev, de szinte dildószerűen képlékeny faszát betolja a számba. (Nem nagyon nézegetem a pasikat, akikkel vagyok, sem az arcukat, sem a testüket, csak periférikus villanások szintjén maradnak meg. Ez a férfi idősebb, talán 50 is megvan, semmi vonzó nincs benne, de nincs vele gond.) Szinte kényelmetlenül feszíti a számat, úgyhogy megkérem, hogy húzzon egy gumit, és dugjon inkább. Megfordulok, Gábort szopom helyette. Punciban kifejezetten jólesik ez a méret, de alig kapok belőle - nem akar elélvezni, egy pár percet, ha dug, és lelép.

Mi is összeszedjük magunkat. (Felkapom a csipkést meg a bugyit, és megkeresem a hajgumim. Csodával határos módon minden akció után azonnal megtalálom, a fülbevalóm sem esik ki, mint később Violának.) Közben egyre nagyobb közönségünk lett. Igor is ott pihen ez egyik fekvőn. "Néztelek Titeket."

Elindulunk körbenézni. Violát egy nagyobbacska kukszliban találjuk, egy alacsony, pocakos pasival meg egy csinos, magas, vékony nővel hármasozik. Mellette még többen heverésznek, pettingelgetnek, a sarokba nem is nagyon látok be. Viola lelkesen üdvözöl, gondolkodás nélkül becsatlakozok. Csókolózunk, simogatjuk egymást. Elég kevés tapasztalatom van lányokkal, de kevésbé furcsa helyzet, mint gondoltam, hogy lesz. Az a legfurább, hogy milyen pici. Milyen pici az egész nő, milyen pici a keze, az arca. Tetszik nekem, nagyon finom, esztétikus. Jólesik simogatni, de inkább olyan barátnős, kevésbé felizgatós. A puncija egész más, mint az enyém, nincsenek húsos ajkai, egész pici ott is minden. Próbálom nyalni, de úgy érzem, nem vagyok valami ügyes. Az ujjazás jobban megy, a kezemnek ismerősebb a terep, mint a számnak. Először egy, aztán két ujjal "dugom", azt látom, hogy ez eléggé bejön, a nevemet kiabálja, ami egészen bizarrul izgató. (Utólag azt mondja, hogy ekkor volt legközelebb az élvezéshez egész este.)

Egy halom férfi nézi az akciót, be-beszállnak egy-egy simogatással, kezek és farkak rengetegében fekszem. Legtöbbször mindkét kezem és a szám is tele van. Klasszik orgia. A férjem kintről nézi, azt hiszem. Érdekes, mennyire ki tudom szerkeszteni a közönséget. Nem izgat föl, hogy néznek, de nem is feszélyez. Nincs jelentőségük.

Van az egészben valami színházi. Színpadi élményeim jutnak az eszembe - amikor ott vagy fent, akkor nincs semmi, csak a produkció. Koncentrált és erőteljes értelemben "szerepelsz", minden idegszáladdal a helyzetre összpontosítasz. Nincs szcenika, nincs közönség, csak a darab. Kilépni csak a végén lehet, ha az utolsó hang is elhallgat és felcsattan a taps.

Folyt. köv.