@titti79: nem az, csak éppen az egész élet arról szól, hogy hogyan tegyünk magunknak és még egy max. 4-5 embernek ideálissá.

Ennél az örökös elégedetlenkedő frusztrálódásnál még az is jobb, ha outsourcingolsz háztartási, később gyerekfelvigyázási feladatokat.

Kicsit oylan érzésem van, hogy azonosítasz problémákat, gócpontokat, de ahelyett, hogy megoldanál, kikerülnél...még hordzgatod és nézegeted, mint valami üveggyöngyöt. Érzek egy kis mazo attitűdöt. Mire jó ez?

@mrbateman: biztos a hagyományos női szerepekről begyűjtött mintáimban mind volt egy nagy adag mártíromság

@titti79: szinte sejtettem, hogy elmélet szagú lesz a válasz.

@whale: Előbb-utóbb minden kapcsolatban előjönnek olyan dolgok, amiket csak önérzet-csökkentéssel lehet hosszútávon rendezni. Ilyenkor aki enged az adott dolog rendezésénél, az vagy enged az önérzetéből is és így jóérzéssel enged, vagy csak nyel egyet és berugdossa a szőnyegalá a kérdéskört (és a nyelős engedéssel benyalt egy tüskét, amivel elindított egy játszmát is, minden tüske visszajár). Hosszabb távon sok tüske-sok játszmázás-rohadó, nehezen javítható kapcsolat. Ha csak egyik fél enged önérzetet, bólogat és egyetért, az alá-fölé rendelt kapcsolat, frankó-jó, csak fene tudja, az alárendelt fél meddig bírja majd az alárendeltséget. Ideális szerintem az egyet én-egyet ő, nyelés nélkül, csak hogy a másiknak jó legyen.
Szóval sem az önérzet sem az önérzetesség nem pejoratív, szimplán csak egy személyiségvonás, de vagy kell hozzá egy alárendelődő partner, vagy jön a daráló. Mondjuk úgy, nem pejoratív, de nem is praktikus párkapcsolat szempontjából. (nem véletlen, hogy minnél több helyről szugerálják a népbe a megérdemled-jogod van hozzá-ez neked jár dolgokat, annál rövidebb és feszültebb párkapcsolatok lesznek jellemzőek...)

buzik

@szövetszöcske: én is az önérzet-visszavételre voksolok. Az attól még nem jelent önfeladást. A kevesebbkonfliktusos együttéléshez praktikus, ráadásul akkor az igazi, ha örömmel önfelad az ember. Meg a másik is. Csapatmunka vagy mi. Csapatsport. A házasság is. Főleg.

Jó, hogy előjött a mindenki különbözőképpen "szeret" vagy ad, vagy küzd, vagy erőfeszít téma, mert minden apróságot érdemes észrevenni és megbecsülni, ami a partnertől jön.

És nem, nem jó blogon ócsárolni a másikat, már voltam olyan szituban, hogy nyomon követhettem a partnerem nyomorát és nem esett túl jól, irgalmatlanul rettenetes volt. Pedig nem haraptam volna le a fejét, ha a netes sírás helyett esetleg velem beszélget. Sőt. Azt igényeltem.

@titti79: akkor lehet, hogy az a gond, hogy sokszor figyelmeztet a háztartási bakikra és erre úgy hárítassz, hogy ez a "tökéletlen férfi" ne szembesítsen folyamatosan az elmaradásaiddal? De ez is talán csak belülről indul ki. Maximalizmus?

@orsiw: ó, ebben biztos voltam. remélem, én is ilyen bölcs leszek egyszer, ha megöregszem.
nem ócsárlom - ha ócsárolnám, észrevennéd.
maximalizmus - naná, százszor leírtam
(a hárítasz nem dupla sz)

A "fáradt vagy, pihenned kéne" pont olyan értelmes és használható komment, mint a "félsz? ne félj!", "ideges vagy? ne legyél ideges!".

@szövetszöcske: "Szóval sem az önérzet sem az önérzetesség nem pejoratív, szimplán csak egy személyiségvonás, de vagy kell hozzá egy alárendelődő partner, vagy jön a daráló."

Halleluja! Akkor most azt próbáld elképzelni, hogy Titti az alárendelődő partner...
Elsőre furának tűnhet, tudom.:))

@titti79: kár a szó :D
Nekem tényleg úgy tűnt, mintha lesajnálnád.

igen, én ilyen eccerű gyerek vagyok.

@orsiw: Idéznéd, hogy miből gondolod ezt?

visszkaresemm

@titti79: abszolutt nem vagyok szakértője a témának, de ez az örökös fáradtság tipikus a saját magát örlő - felörlő embereknél. Sajnos az elfojtás, a magadbazárás nem segít. Férfiként csak azt tudom mondani, ha meg akarod (?) menteni a házasságod akkor mond el mi bajod van az arra legilletékesebbnek: G-nek.
Ne gondold, hogy attól jobb lesz ha többet segít, vagy levesz a válladról. Az tuti jól fog esni, de akkor meg abba bolondulsz bele ha csak nézel magad elé. Passz. Egyébként szertintem is csak mítosz az " örök szerelem"... sz*rt, igaz lehet 1-2 évig de utána a lemondás, elfogadás, és a bele fektetett energia határozza meg a minőséget.

Bocsánat a sok hibáért, de nem egyszerű mobilról írni!

Pl. az análposztnál:
"... amikor berakja hátulról, és hiába mondom neki, hogy "lejjebb, kicsim, lejjebb, nem igaz hogy X év alatt nem vágod az anatómiámat"..."
Ez lesajnálás. "Béna vagy a szexben apus!"
De nem kell kiemelnem részeket, a kommentelők zömének is lejött. Legalább a szövegkontextusból.

Amúgy lehet valakit felsajnálni is, vagy csak le?

Most nem azért az egyhúszért de ezek szerint van egy férjed aki kb olvassa a blogot , szerinted neki milyen érzés lehet egy ilyen poszt? Ha nem tetszik a banán válj el ,ha meg nem válsz el akkor nyeld a sz@rt mosolyogva ,ha már 2 gyereket is sikerült összehozni akkor már legalább ennyi felelősségtudat legyen benned.

@Magnar: micsoda hülyeség ez? miféle digitális iskola? csak az mond ilyet, aki maga is nyel, és igazolni akarja.

@titti79:

Csodálkozom, hogy a terápián szóba sem kerül a szex, mint probléma. Gondolom azért mert Titti királykisasszony úgy itélte meg, hogy ebben aztán maradéktalanul Ő a legjobbak egyike.
Pedig... kb olyan neked a szex, úgy éled meg a heteroszexualitás rád eső részét, mind büdösmackó élné meg a késztetése szintjén elfojtott homoszexualitását ha IRL szájbabaszná egy tacsakbuzi, börtönben kigyúrt állat.

Az nagyon árulkodó, hogy itt, a szex terén is, képtelen vagy felfogni, hogy az együttélés működtetéséhez nem a legkisebb közös többszörös a megfelelő, hanem a közös nevező. Ha tetszik, a legkisebb közös osztó.
Te a szexben annyi minden vágyadat akarod kiélni, hogy ezeknek kielégítésére törekvő férfi alig létezik a földön. Azok is csak ideig-óráig tarthatók olyan szinten függésben, hogy kellő visszaigazolást nyujtsanak a gyengélkedő egódnak.
Utálod a férjedet, mert elégedett volna a közös nevezőköm nyugvó családi kapcsolatra.
Benedvesdsz egy fantom férfiről kirajzolódó képtöl, ahol te lehetsz a vágy titokzatos tárgya.
Te nem a testi kielégülést keresed a szexben, ezért az esetek döntő részében magadat is becsapod. Te az egódat dugatod meg. Ehhez benned kell a legösszetettebb folyamatoknak lejátszódni, hogy ki is tudjon elégülni.
A férjed hiába juttat orgazmushoz (eljutsz egyátalán az orgazmusig?), ha te a szenvedéjedet akarod kiélni.
Hiába játszod meg otthon a szenvedéjes, szexvirtuóz macskát, ha a férjedet 5-6 év után már nem húzza fel annyira, hogy visszaigazolja mindezt. Frusztrâlt vagy és őt utálod. Pedig csak magadat nem ismered eléggé.
Amúgy a legjobb úton vagy afelé, hogy egy frusztrált, potenciazavaros, passziv rezisztenciába menekülő apát lássanak a fiaitok . Gratulálok hozzá!
Sírsz, mint egy fürdős kurva, a sok tennivaló miatt. De meg volnál lőve, ha kikerülne ezekből bármi a kezedből.
Ne itt keress igazolást a fáradtságodra! Semmi kis lotyók is elérnek bármit, amit igazán akarnak, egy férfinél. Te meg semmit nem tudsz. Mert a szexel fizetsz. De értéktelen, hazug szart adsz. Ezt elemezgessétek otthon, a terápián. Senkinek semmi köze ehhez.
De ha itt nyígsz a neten, pont úgy elárulod magad, mint büdösmackó a buzisággal meg a kurva anyjával kapcsolatban.....

@florence: nagyon rosszul olvastál valamit, de olyan unalmas az egész, hogy nem is kezdek el reagálni

@florence: ja, és az obligát válasz, hogy mit vered itt magad, egyszerűen nem kell olvasni. rengeteg számomra érdektelen szarság van a neten, nem megyek oda folyatni a nyálam, hogy de hülyeség. túl sok időd van.

@florence: Van benne sok igazság, de ez amit írtál, tulajdonképpen a józanság önigazolása. Egyébként ugyanazon a logika mentén, ahol büdös m. látensbuzi(ami valószínűleg tényleg így van), te sokkal bevállalósabb (és sokkal férjcserélősebb) lennél szíved szerint mint a blogger (ezért is kapaszkodsz olyan nagyon görcsösen abba, hogy mindig a józanság a legjobb választás). Különben szerintem senki nem szexel úgy általános motivációból a nagykönyv szerint, komplexusok, kompenzálás, parák levezetése stb. nélkül.
Tetszik a kommented (de mér szenvedéj, te is valami mérnök vagy, vagy szenved+éj-re asszociálsz a szóról?), kár hogy a blogger szerintem kigyakja pedig érdekes.

@florence: @szövetszöcske: két drága elfojtós, beszélgessetek, akár itt is, csak hagyjatok ki belőle, mert ha direkt gecizés megy, tényleg pucolom

@titti79:

Ne nekem válaszolj! Van olyan ember, akinek fizetsz a kérdéseiért. Van férjed, akinek fizetsz a szexel. Csak mivel te nem azt kapod, amit elvársz, ezért szarral fizetsz és vadul (?) keresed azt a férfit, aki olyasmit ad a szexért cserébe, amit te kapni szeretnél.
Ezt a hülye kurva mentalitást ha levetkőzöd, egyből jó nő, JÓ NŐ és jó anya leszel.

@florence: Ja, én például a mértékkel legkisebb közös többszörösben hiszek, a közös nevező egymás lehúzása, a szárnyvagdosás maga, a közös többszörös az, hogy időnként legyen már felfelé alkalmazkodás is egymás kedvéért, ne csak osztózás, hogy a én a kedvedért ezt nem, te meg a kedvemért amazt nem.

@florence: ezzel a szexszel fizetéssel olyan kibaszott nagyot tévedsz. ismét kérdezem, mi a faszt csinálsz itt? magadat győzködöd.

@szövetszöcske:

A józanság, ha a mámorittas szerelmi köd ellentéte, azt a lehetőséget nyujtja, hogy tudatosan is tehetünk vmit.
Tittikirálykisasszony rá a legjobb példa, hogy mivé lesz egy kétgyerekes nő, ha nem válik családanyává, hanem egy kis hisztis kurva marad, aki mindig mástól várja a saját önértékelésének a realitásoktól elrugaszlodott visszaigazolását, megerősítését.
Nem véletlen, hogy bálna és büdösmackó a legjobb vitapartnere, hiszen tőlük hall olyasmit, ami nem szembesíti semmi kínossal....

@titti79:

ha tévedek, az sem okoz semkinek semmi kárt.de a te tévedéseid következményei rombolóak...
magadnak válaszolj, ne nekem! ha nem megy a szembenézés, akkor fordulj a terapeutáidhoz!

@szövetszöcske:
A közös nevező nem a lemondásról szól. Vagy csak annyiban, mint bármilyen döntés az életben.
A közös nevező, ideális esetben, az, hogy amit egyedül is meg tudom oldani, azt a másik ne hátráltassa. Amit nem tudok egyedül sem elérni, ne várjam el mástól?
Ha valamit egyedül nem tudok elérni, de ketten van rá remény, akkor örüljek ha összejön, de me gyűlöljem, ha neki nem mindig célja az, ami nekem (szerintem kettőnké) ..... lássam be, hogy nem minden, közösen elérhető cél, közös cél is egyben.... :-)

blahblahblah

@florence: nemtudom. Én simán irigylem T-től a hisztit, az impulzivitást. Tudom, hogy kimaradnak dolgok az életemből a nagy józanság miatt, nem is örülök ennek (és azért a magam józan módján néhány dolgot tervezek is még megélni, ha lesz hozzá megfelelő alkalom, nem mondok le róla teljesen, mert ezek a dolgok is hozzám tartoznak). Gyanítom T is irigyli a pragmatizmust, ő sem hülye, tudja hogy ezt muszáj lenne jól nyomnia (azt hiszem pont azért vergődik mert ezt a józanságot nem tudja a saját maximalizmusának megfelelő szintetn tolni, ha már kilóg a lóláb, akkor az már nem az igazi, így meg imidzsépítőbb önmaga előtt, ha fikázza, ááá nem bénán megy, hanem nem is akarja fúj).

@szövetszöcske:

a nők és a férfiak is gyakran esnek abba a hibába, hogy a család (főleg a gyerekek) miatt sokszor akadályoztatva érezvén magukat olyasmikben, amit egyedül nem csak hogy meg tudnának oldani, de még örömüket is lelnék benne, akkor azért a párjukon, később akár a gyerekeiken vegyenek elégtételt, őket hibáztassák.
A másik tipushiba, hogy azokat az elérhető célokat, amikhez mindketten kellenek (egyedül, pláme gyerekekkel) nem fogadják el olyannak, amikhez közös akarat szükségeltetik. Ekkor jönnek a játszmák, hogy el lehessen hitetni a másikkal, hogy a közös célok elérésének kizárólagos akadályai :-) tehát nem arrol folyik a vita, hogy közös-e a cél, hanem, hogy a másik már nem szeret, nem ismeri el a fáradozásomat a közös célokért, stb....
tittike a legjobb iskolapélda ezekre is. egyszerűen hisztis kis gyereklány. nem hogy nem vált családanyává, hanem még nővé sem ért meg.

@florence: És az is ugyanúgy simán lehet, hogy pedáns családanya, csak legalább itt a blogban ki meri mondani hogy mi hiányzik, és lelkiismeretfurdalás nélkül tudja kicsit gyűlölni a férjét. Mondjuk úgy, szembenéz az elfojtott dolgaival, aztán simán lehet, hogy bezárja a gépet és családanyáskodik nagyobb hiszti nélkü, és a hiányérzet mellett azért remekül elvan a hapsijával begyakorolt 3-4 házasélet-koreográfiával, csak valahol ki kell ereszteni a gőzt. (az egyedüli dolog amit ebből a blogból az érzésein és a kedvelt szerepein felül lehet tudni, hogy piszkálta a hapsiját a gruppenezéssel, ennyi azért a legjobb családban is belefér, azt hiszem te is emlegetted a múltkor, hogy meccseltek ilyesmiken, max. te pedánsabb, nem végbéltükrözős nézőpontból engedtél betekintést mert más nemillett volna a megfontolt póhoz). Különben gyanúsan fényezed ezt a családanyaságra megérést , nem tudom mit rejtegetsz, de kicsit irigylem a hapsit aki majd kihozza belőled:)

@szövetszöcske: Nem hiszem, hogy gyűlöli a férjét. Csak nem szereti. Kezd tényleg vicces lenni ez a komment cunami.:)

@szövetszöcske:

Csak itt és csak neked: a családanyaság sem nem szent, sem nem misztifikált :-) azért hozom elő, mert titti is azzá vált a kicsi gyerekei által. Nem kell szeretni, nem érdemes utálni. De nem lehet nem megélni.
Apai szeretet nincs. Az egy idea. Egy olyan tanult szerep, aminek meg lehet felelni, vagy lehet róla nemtudomást venni.
De anyává válni az kényszer. Nincs alternatívája. Annyira belül van bekódólva, hogy úgyis minden elé fog türemkedni. Ez egy ideig darálja a nőket, de ha belejön (aki belejön), utána olyan új pályán találja magát az illető, ahol az előnyök és örömök lehetősége meghaladja az anyaság előttieket.
Az elveszett lehetőségen sírni felesleges időtöltés.
Olyan felesleges, mint amikor eldöntöd, hogy Bécsbe utazol és pl vonattal indulsz el. Akkor vagy élvezed az utat, a vonat nyujtotta kényelmet, vagy végigrinyálod az egészet, hogy az autó mennyivel jobb, mert kötetlenebb, vagy a stoppolás mennyivel olcsóbb és izgalmasabb lett volna, stb... lehet egy rakás lemondás és veszteség, vagy akár kényelem és várakozás a célbaérés miatt.

@szövetszöcske:

Sose higgy egy érett nőnek, ha egész éjjel visít alattad, mint a vett malac ! :-) csak azért kapod, ajándékba a műsort, mert nekünk is jó ebben a szerepben tetszelegni és az "állvatapsolást" besöpörni :-)
De a szexben, hosszabb távon az az igazi partner, aki mellett fel merjük vállalni a "hétköznapi" mivoltunkat.
Azt, amiről ti, férfiak, meséltek keresztbe-hosszában, a nőkben szunnyadó, kielégíthetetlen szexördögöt emlegetve példaként, egy olyan mitosz, amit időnként jó megélni nőként. Jó (piszok jó) érezni, amint ezt egy férfi lereagálja. Ahogy kisfiús naivitással éli át a saját nagyszerűségéről szőtt álmai megvalósulni látszó szerepét :-) Annyira hülyék tudtok lenni ilyenkor, hogy magával képes ragadni minket is. Hogy mi meg azt látjuk bizonyítva, hogy mi hoztuk ki belőletek az állatot.. együtt, egymást becsapva élhetjük meg az önbecsapás azon esetét, amikor a másik szeméből olvassuk ki, hogy kik is vagyunk mi, akkor és ott...
De 40 évesen ez már sosem hat úgy mint 30 körül :-)
Engem már nem izgat az ilyesmi. Kiéltem. Jó volt, de strapás egy idő után... ma már nem szeretem a kisfiúként naív, nagyarcúvá váló szexisteneket :-)))
Ezt meghagyom WH-éknak :-)))) Ahol 2 férfi sem tud a végére járni egy egész estét betöltő szeánsz alatt az ilyesféle ogofényezésnek.

@florence: Igen, de ez egy fontos szerep. Persze nem mindig fontos, meg csak mértékkel, meg nagy mennyiségben unalmas és értéktelen, de ha egyáltalán nincs, akkor elég sótlan minden. És ha ez nem fontos, akkor mi az ami fontos? Ha egy random arcot elkapsz az utcán, és azt mondod neki, hogy ezt a szerepet soha többé nem élheti át, neki nem jár, ne is reménykedjen mert ez van megírva, szerintem belehülyül.
Elhiszem, ha azt mondod, most éppen nem nagyon izgat ez. De ez a kiéltem, meguntam, nem érdekel többé pont olyan póznak tűnik, mint WH önfényezése.

@florence: "De a szexben, hosszabb távon az az igazi partner, aki mellett fel merjük vállalni a "hétköznapi" mivoltunkat." - Hát, az biztos, hogy rém kényelmes és megnyugtató belebújni a házipapucsba, de ha sose vehetném fel a dögös magassarkúmat... Minél többet érvelsz a józanság és a feleség-anyaszerepek érett megélése mellett (amiben persze igazságod is van), szerintem annál inkább elveszed tőlük az emberek kedvét. Ennyire nem lehet kiábrándítóan főzelékszagú az élet. Lehet, hogy titti hisztis és rosszul látja a helyzetét, de az általad festett kép meg másik irányba torzít.

@szövetszöcske: @estrella_:

Ha fényezem a realitást, akkor mit is csinálok pontosan? :-)

A realitás az realitás. Ha valaki még azután is az önbecsapáskor átélt élményeket kergeti, amikor már ismeri és megélte a teljes skálát, amit másoktól kapva adhat, az struccpolitika. Vagy erős vágy arra, hogy mégszínesebb mégextrább és mégvilágraszólóbb dolgokat éljen át. De ilyenkor felmerül a kérdés: egyátalán, a mindennapi "betevő", elérhető orgazmussal hogy állunk? a néha adódó érdekességeket, új szitukat,stb-ket ki tudtuk élni-használni? vagy azt kell érezni a szexben, mint a hegymászásban, hogy az everest után nincs több csúcs? Egyátalán, mindent a szextől várhatunk csak el? aki szeret csónakázni, az egy olajszállítóig meg se álljon? aki szeret horgászni, az a bálnavadászatig küzdje fel magát? a vitorlázórepülő, ha nem vezethet egy vadászrepülőt, akkor boldogtalanabb, mint aki vezetett?
Tényleg főzelékszagú egy (többnyire) kiegyensúlyozott kapcsolat, ha nem dugnak félre, nem hoznak haza kisegítőket? Tényleg boldogabbnak kell érezni azt, aki tudni véli magáról, hogy a partnere szar, a házassága a partnere gyávasága-elégedettsége miatt szar. És ki meri posztolni, heti rotációban, hogy hol a családja, hol a férje, hol a gyerekei, hol a nemlétező vendégfasz miatt vagdossa az ereit? Vagy akinek a feleségét órákig kell nyüstölni giccses modorossággal "elismerni" a kielégülései végtelen sorát, vagy egy mindent elsöprő földremegtető orgazmusát? Ti hol éltek?

@florence: picikét vegyél vissza, felbosszantottad magad, és kezd elromlani a stílusod. most kifejezetten megengedő és jó hangulatban vagyok, úgyhogy elvisellek, de nem tudom, meddig.
Annyit kérek tőled is, és a többi kommentelőtől is, hogy vegye figyelembe, hogy én senkire nem akarom rákényszeríteni az életszemléletemet, nem gondolom, hogy ahogy én csinálom, az az egyetlen út, vagy akár egy jó út, de ez az enyém. Akkor kérem, hogy más se nyomja rám a főzelékszagúját azzal a felkiáltással, hogy az a helyes. Szerintem nincs EGY helyes út. Neked az az élet, hajrá, én megengedem neked. Nekem ilyen az élet, engedjük meg nekem, és hadd legyen nekem is hajrá.

@titti79: A mije kezdett elromlani? Ezt a dágványos, olvashatatlan, értelmetlen izét nem nevezném stílusnak.

Nekem rossz volt rájönnöm, hogy hisztikirálynő vagyok strapabìró férjjel. Két kicsi gyerekkel gondolkodtunk rajta, hogy szét kéne költöznünk, mert szeretjük a szivünk mélyén a másikat, de épp torkig vagyunk egymással, és folyton veszekedésbe fulladnak a beszélgetések.

Aztán párterápia, sok sìrás, önismeret karcolgatása...Meglepődtem, amikor olvastam a blogot, sok dolog nagyon ismerősen csengett...:)

@whale: jó, jó, de most kivételesen jófej voltam, és engedtem, hogy ne titti írjon, hanem a felnőtt alteregóm, aki viszont nem akarta megbántani :P :)

@•Ribizli•: na, ez szuper - és mi lett az outcome?

@whale:

a stílustalanságot vagy a rossz stilust értem, el is fogadom. végülis egy jótollú kritikája mindig építi a kis bugdácsoló botorokat.
taníts még minket Mester! a tartalom nem számít, csak áradjon a stílus feltartóztathatatlan árja ránk! csak a meghatottságom és a megtiszteltetettségem szédítő mámora miatt nem tudok további biztató felszólításokat megfogalmazni. arcomat a föld felé fordítom, nem merve vakító fényedbe pillantani sem.

@titti79: nekünk a párterápia sokat segìtett. Nagyon jó terapeutát fogtunk ki, akiben mindketten meg tudtunk bìzni. Fél év terápia után már tudtunk újra beszélgetni egymással, de már az első alkalom után is jobban éreztem magam.

Meg hát akartuk nagyon a gyerekek miatt, meg magunk miatt is. Ennek egy éve már...most úgy érzem jobb, mint a krìzis elött, sokat fejlődött a kapcsolatunk. De nem sokon múlt, ha nem lettek volna a gyerekek, szerintem szétköltözünk.

Érdekes olvasmány vagytok, köszi szépen. A dominancia vs. önfeladás szerintem működhet úgy is, hogy vannak területek, ahol az egyik illetve a másik fél dominál. Ha ez nem így van akkor ott van az elfojtás és abból robbanás lesz előbb utóbb. A másik érdekes dolog, a kedves feleségemen vettem észre, hogy az apja reakcióit feltételezi nálam is és azt reagálja le. Pl. ha vesz magának valami ruhát vagy hasonlók, azt az apja megkritizálta volna, hogy mért költött persze én is megkritizálom, hogy vehetett volna még... Ilyenkor rájön a különbségre, mindemellett többször kellett figyelmeztetnem, hogy az apja hasonló helyzetben adott reakcióihoz semmi közöm, ennek ellenére ezt a délibábot kergeti néha most is.
A dominálás is érdekes dolog, mert a feleségem szeretne dominálni, csak nem megy neki, nálunk már a gyerekek is tényezők és hát nem veszik komolyan. Ebből sok konfliktusa támadt saját magával, de ő úgy élte meg, hogy velem van a konfliktusa... Néha sok türelem kellett hozzá, de talán most egy időre megnyugodott.

@•Ribizli•: dettó

@•Ribizli•: @titti79: Hát ja. Én is hivatkoztam sokáig a kölykökre. Egészen addig, amíg a lányunk ránk nem baszta az ajtót, hogy neki ilyen veszekedős szülők nem kellenek. Na, onnantól mindent elkövettem, hogy minél hamarabb elváljunk.
Gyerekre hivatkozni, gyerek mögé bújni, pajzsként-fegyverként használni a legnagyobb gyász, amit ember elkövethet egy kapcsolatban...

@titti79: Ha ilyen leszel felnőttnek, akkor inkább maradj gyerek.:)

@titti79: Mi lenne? Bepunnyadás. Békés egymás mellett élés. Miután az ember rájött, hogy elbaszta az életét kb. ez a legtöbb, ami elérhető, szerintem.
Vagy befizetsz egy másik körre. Nem lesz olcsó, előre szólok.:))

Nálunk az volt a helyzet, hogy másképp akartunk élni, de nem mással. Sziven ütött, amikor a kislányom ránk szólt, hogy ne veszekedjünk...rettenetes anyának éreztem magam.
Mélyponton voltunk, az egész család megsìnylette.

Segìtségkérés, terápia, sok munka volt\van. Most erősebbnek érzem a kapcsolatunkat mint elötte, kevesebb dráma van, mégis több szenvedély és intimitás, mint elötte a jobb periódusokban. A legnehezebb az volt, hogy észrevegyem ÉN hol rombolom a kapcsolatunkat, és azon megpróbálni változtatni.

@•Ribizli•: "Most erősebbnek érzem a kapcsolatunkat mint elötte, kevesebb dráma van, mégis több szenvedély és intimitás, mint elötte a jobb periódusokban."

Ne haragudj, de ezt nem hiszem el. Vagy ha így van, akkor azt nem értem, hogy eredetileg ti mit akartatok egymástól?

@whale: geci egy érzés lehet, ha valaki egy erőltetett magabiztossággal, reál vénával nekiáll kiteregetni a családi szennyest viszonyrendszerestül, napi problémástul, hosszútávú, stratégiai bajostul...hiszen erre a hétköznapi embernek (tudom persze tittike nem hétköznapi) sokszor nincsenek is válaszai, de lagkevésbé kimatekolt válaszok, hanem inkább érzésből, etikából működtet...aztán erre jönnek a kommentelő hiénák és ízekre szedik, szembesítik az önmaga ellentmondásaival!

Kemény világ a show business!

@mrbateman: Olyan ez, mint a rák. Kemóval, sugárral pofán lehet baszni egy időre, a kuncsaft úgy is érzi, hogy meggyógyult, de a végén 90%-ban a rák győz...
Ha már egyszer beette magát egy kapcsolatba a dögvész, jobb a veszteséget minél hamarabb realizálva minimalizálni, mint vergődni. A vége az esetek túlnyomó részében úgyis ugyanaz, csak közben még gyomorfekélyt is kap az ember. Vagy tényleg rákot...

@whale: ha egyszer döntöttem valaki mellett, akkor abban hiszek és küzdök érte...persze hiszek az eutanáziában, de csak mint végső megoldás.

@mrbateman: Szar döntéshez ragaszkodni ostobaság és ártalmas mindenkinek. A veszteséget minimalizálni kell, nem hagyni sokáig futni, mert csak dagad és dagad. Nem könnyű, nagy lelki erő kell hozzá, de bepunnyadni a dagonyába az az igazi eutanázia...

@whale: ez nem stop loss bameg! (más kérdés, hohy azt is hajlamosak mozgatni az amatőr műkedvelők)

Nem az én cipőm, mert belenyúltam a tutiba, bár nyilván sokat nyeltünk mindketten az évek alatt...tehát nem tudom, ha alapjaiban szar lenne mit csinálnék, de én inkább a megjavítós fajta vagyok, ha együtt kezdtük, akkor együtt csináljuk végig típus...de nem kell meggyőznöd arról, hogy van az az elméleti pont ahol mindenkinek az a legjobb, ha akítvra hagyod a stopot.

Kérdés az, hogy ez hol van a gyakorlatban, mert azért a magánéletben ne legyen már hiba az a hozzáállás, h. hiszek benne, hogy fordul a trend.

(ööö? remélem vágod a szakszlenget:-DD)

@mrbateman: Hinni, azt lehet. Pont annyi értelme van, mint a tőzsdén.:) Ha elég nagy tőkével játszol, persze bármi kiülhető. Kérdés, hogy tart-e addig az életed?:D
Igen, a házasságot simán fel lehet fogni, mint egy long/short pozit. Beállsz az egyik irányba, feldobod rá az életed-tőkeáttétként esetleg még a gyerekeidét is:)-aztán rossz irányba fordul a trend. Mit csinálsz? Ülsz és végignézed, ahogy elég?
Persze egy darabig tolod a stopot, hátha fordul. Hiba. Nem fog. Legalábbis a te életedben már nem.:) Szóval jobb, ha nem nyúlsz hozzá...

read only vagyok többnyire. úgy általában az index blogketrecét átrágom, így jutottam ide is.
de emellett már nem lehet elmenni szó nélkül.
________
nem feltétlen tisztánlátás ez, mint egy problémára történő beszűkülés. Amit szerintem tudsz amúgy, de ez csak egy úgy kiböffent írás. hát, ilyen is van. ventillálni kell, és ez a médium teljesen jó erre.
1. nyitott házasság szvsz nem oldja meg a párkapcsolati problémákat.Sőt.
2. olyan korban élünk ahol a fogyasztói társadalom felfalta az Embert, mer az Emberiességet; és a piaci logika minden másnak a logikáját, működési mechanizmusát felülírja saját logikájával. "ne javítsd meg, dobd ki vegyél újat." emiatt tűnik elavultnak a házasság intézménye.A házasságok többsége valóban tönkremegy de nem feltétlen azért mert idejétmúlt, hanem mert az úgynevezett (piaci,überindividualizált)kultúránk megfojtja.
3. a problémát meg kell fogalmaznotok külön külön, aztán együtt közösen. Üdvözlendő dolog, hogy megoldást kerestek de ha a kiindulási pont nem tisztázott, akkor baszhatjátok.ha esetleg ez már így megtörtént, és mégis így áll a dolog, akkor valaki nem igazán akar változást.vagy nem akar/mer tenni érte.
4. majdnem OFF. nekem mindössze 10 lassan 11 év házasság után annyi a véleményem hogy az, hogy hogy vagy a házasságban, (számtalan más tényező mellett aminek talán a felét sem tudom olyan jól mint kéne) szóval az, nem egy érzés, egy állapot, hanem egy döntés eredménye. ahogy a hiánypótlás, máshol keresgélés kapcsolatból való kitekintgetés is. ha ez a depresszív, problémára szűkült, megoldatlan önismereti/önértékelési problémakör rendeződik, okafogyottá válik a férjcserélősdi és a blog megléte is. legyen így. "Chuckie Sullivan: Szóval nem tudom. Akkor elmondom, mit tudok. Minden nap érted megyek a kocsimmal, és ide jövünk. Eljárunk inni, néha nagyokat röhögünk, és ez mind jó is. De tudod mi a legjobb minden nap? Az a kb. 10 másodperc, amíg a kocsimtól az ajtódig érek. Mert addig reménykedem, hogy ha bekopogok, nem leszel ott. Se viszlát, se isten veled, semmi. Csak úgy elmentél. Látod, ez az, amit én tudok." /Good Will Hunting/

@whale: diverzifikálok, kockázatot porlasztok..., vagyis tartok 3 szeretőt.:-))

Nem tudom mit csinálnék, remélem nem fogok ilyen helyzetbe kerülni...de szerintem tologatnám a stopot egy ideig, azért ez nem egy eszköz, hogy hát kifulladt az emelkedés alázárt, meg az ellenállásról is lefordult, dobjuk ki a picsába, egy ideig cash is teh king, aztán átülök valami másba, de csak DT-be.

Mindenesetre nem higítanék egy újabb gyerekkel!:-DD

(ja nagy tőkével nem ülsz ki semmit, mármint a sajátoddal)

@mrbateman: A szerető ebben a történetben inkább kockázatot jelent.:)
Igen én is tologattam egy darabig. Ma már azt gondolom, hogy hiba volt. Nagy tanulság volt ez nekem a jövőre nézve. Mondtam is a zaszonynak, hogy ne hivatkozzon az előző házasságomra, hogy abban mit és hogyan csináltam, mert az egy másik ember volt.:)

(ja nagy tőkével nem ülsz ki semmit, mármint a sajátoddal)

Ne is mondd. Van egy 5 éves illikvid befalapom, masszív mínuszban. Ülök benne és őszülök megfele.:))

Azért mentem hozzá a férjemhez, mert a legmeghatározóbb szerelem volt az életemben, és úgy gondoltam, egész életemben bánni fogom, ha nem próbáljuk meg.(ő is hasonló motivációból) Nagy arcul csapás volt mindkettőnknek, mikor 6 év múlva nem telt el hét sìrós kiborulós veszekedés nélkül. A két kicsi gyerek is megborìtott minket. Nehéz volt egyszerre csak szülőnek lenni, feleségnek is, plusz a háztartás is...

Krìzis jött, megdolgoztunk vele, kb túl vagyunk rajta...jobb lett a kapcsolatunk mint elötte valaha. Biztos lesz még nehéz élethelyzet, lehet hogy fogunk még ordìtozni egymással, de remélem abból is kijövünk, és a mostaninál is erősebbek leszünk...és ìgy tovább :)

@•Ribizli•: dettó, úgyhogy talán van remény

@•Ribizli•: Örülök, remélem így is marad. Ti lesztek az elenyésző kisebbség.:)

@titti79: Apró különbség, hogy te -saját bevallásod szerint- sosem voltál szerelmes G.-be...
A ti esetetekben nem nagyon látszik, hogy mi lenne az alapja a pozitív végkifejletnek.

@whale: igen, ez sarkallatos kérdés, nálunk nem volt nagy szerelem, inkább a megfelelőség érzése. de mondom, nem hiszek a lifelong szerelemben

@titti79: A megfelelőség érzése elmúlt. Mi maradt?

@whale: ne, az nem múlt el, csak néha szünetel

@titti79: Jaaa, az más.:DD Akkor vissza a pornóhoz!

@titti79: De most komolyan.
"Sosem kedveltem különösebben, de amikor szerettem, el tudtam viselni. Aztán egyre ritkább volt a szeretés, és egyre több a szar. Most már elhanyagolható, pontszerű a szeretés, és szarból meg akkora halom van, hogy belefulladok."
Erre tervezel alapozni az elkövetkező min. 2X évben? Biztos?:)

@titti79: OK, mondjuk abban azért elég biztos vagyok, hogy a szarkupac jelentős része redukálható "szituatív fasságokra", ami azért némi szervezéssel-akarattal-együttműködéssel leküzdhető. Kérdés, hogy ami ezután a legjobb eset után marad, az elég-e a továbbiakhoz?
Legrosszabb esetben minden így marad, mint most és vagy belefulladsz a szarkupacba, vagy lelépsz.

@whale: Akkor szavazzunk emelt díjasan
A: maradjanak együtt,
B: Maradjanak együtt, de transzparens nyitott házasság
C: Maradjanak együtt egy standard vendégfasz mellett és/vagy havi egy sw klub
D: váljanak el a ghecibe má
D/1: még ma
D/2: ebben a hónapban
D/3: még az idén

@mrbateman: Természetesen a C-re szavazok, mert cuki vagyok, de a D/3-at tartom reálisabbnak.:)

Én azt gondoltam magamról, hogy a házasságom biztos tönkre fog menni, minimun megcsalnak, elhagynak, én lépek le ...stb. Gyerekként se volt mintám, egyik szülőm elvált, nagyszüleim is, még a dédszüleim is...azt láttam egész gyerekkoromban, hogy a férjek\feleségek jönnek-mennek az ember életében. Nem csoda, hogy ez egy nagy vészmadárként lebegett a fejem felett, hogy tuti én is el fogok válni.

Most, hogy az első válságon túl vagyunk, azt látom, hogy ez csak rajtunk múlt (meg a jó terapeután). Mindketten akartuk, sikerült kimászni. Nincs borìtékolva a végeredmény, mi "csináljuk" a házasságunkat. Ha meg már nem, akkor van vége.

Nekem nem tetszik ez a visszavonulósdi. Azt gondolom az együttjárás vagy a szeretői kapcsolat szól arról, hogy addig vagyunk együtt amíg klappolnak a dolgok(vagy esetleg maximum amíg látszik, mit is kell szerelni a kapcsolaton). A házasság ennél pont a kitartással több, azzal az elhatározással, hogy nincs benne a pakliban a hátraarc, csak ha már lelőttek a csatatéren. (és szerintem a feladás-beleszarás-én már mindent megpróbáltam a magam részéről is hátraarc). Jó, ha vége, akkor vége, de az nem egy szimpla veszteségminimalizálás (amíg működik annyira az agyem, hogy na most akkor veszteséget minimalizálok és inkább lelépek, addig mindig lehet makacsul újrapróbálkozni is valami mással).
Mi csatároztunk egy csúnyát (bár odáig sohasem jutottunk el, hogy a kölyköket bezavarjuk a harcmezőre és ágyútölteléknek használjuk) és a végén jobb lett. Igen, minketten vesztettünk nagyot az arcunkból, lassan épülünk fel, de összehasonlíthatatlanul jobb érzés mint bármikor előtte. Plusz megnyertük azt a közös képességet, hogy ha mégegyszer az életben lesz hasonló szituáció a kapcsolatunkban, akkor már nem kell ilyen mélyre lemenni, megvannak a kommunikációs eszközeink és a gyakorlatunk a helyzet bedarálásához, sokkal kisebb a kiszolgáltatottság-érzet, hogy nincs mit tenni, ha megjelenik a posványosodás újra.Valahogy a közösen újraépített kapcsolatot sokkal inkább magaménak érzem, mint amíg csak úgy ment magától, építkezés nélkül.

@szövetszöcske: Nyugi, a kölykök ott voltak a harcmezőn.:) Lehet, hogy nem tűnt fel, de ott voltak.
Én akkor mondtam, hogy itt a vége, amikor rájöttem, hogy minden jó szándékom ellenére rosszat teszek a gyerekeimnek azzal, ha mi együtt maradunk. Ez volt az utolsó mentsvár, amikor ez is ledőlt, nem volt már miért fenntartani azt a házasságot.
Ma már nem várnám meg, amíg idáig fajulnak a dolgok...

@whale: Ebben úgysem fogunk lepacsizni, te így csináltad én amúgy, te is meg vagy győződve, hogy jól döntöttél, én is rohadtul menőnek érzem magam, hogy mégis összekalapáltuk. (És nincs visszamérés, te sem tudod, mi lett volna ha összeszeded magad és próbálkozol még, én sem tudom, hogy jobb lett volna-e, ha lelépek és visszaugrom a startmezőre, tiszta lappal, marcangolási hegek nélkül újrakezedem. Simán lehet, hogy pár év múlva kiderül hogy el kellett volna válnom, önbecsapás volt, elvesztegetett évek. És az is simán lehet, hogy pár év múlva kiderül, hogy ugyanott van az új csudakapcsolatod mint a régi, a lecke megtanulása helyett leléptél és megint vagy tanulsz vagy hátraarc).

@whale: ja, meg egy kicsit érdekes is lenne élőben végignézni a kurvanagy nőklapjaigazságot, hogy a szeretősdi nem old meg semmit, sőt szétszedi a kapcsolatot!:-))

Nem lesz itt lófasz sem (nagyon helyesen, nem szeretem nézni, amikor más hülyeségeket csinál) átmentünk pszichoszakkörbe.

Mindenesetre ti vigyázzatok, hogy el ne csajosodjatok ebbe a nagy tanácsolgatós, lelkizős párkapcsolati dzsungelharcban...ha azon kapjátok magatokat, hogy cincogva zokogtok egy cukrászdában a szöcskével egy félig üres üveg Éva vermut társaságában az már gyanús!:-DDD

@szövetszöcske: Nekem már nem kérdés. Egyértelműen hátraarc. Mégpedig idejében. Éppen azért, amit már végigcsináltam egyszer.
Ha egyszer kipukkadt egy kapcsolat nincs mire és kire várni. És teljesen mindegy, hogy miért és kinek a hibájából... (persze nem a szerelemről beszélek, hanem kapcsolatról. és úgy is értem:))

@mrbateman: A C meg a szeretősdi az ugyanaz szerinted?

@mrbateman: HÜÜÜÜLYEEEEE!!!:DDDDD

@whale: A mostani csudakapcsolatodból is hátraarc lesz rögtön, ha egyszer kipukkadtnak érzed? Ez nálatok konszenzus és a párod is így gondolja?

@szövetszöcske: benne van a kockázat, hogy bekeményedik arra a szintre egy stabil vendégfasz.

@szövetszöcske: Mármint azt így gondolja-e, hogy én hátraarcot csinálok?:)
Ő nem csinál hátraarcot, mert egyrészt imád mártír lenni, másrészt sváb bányászlány, azok meg mennek előre, mint a tank.:) Ő úgy fogalmaz, hogy oktondiak.:) A körülményektől függetlenül húzzák az igát, ha kell, ha nem.
Én imádom, hogy ilyen.:))

@mrbateman: Igen, de ha egy vendégfasz ilyen frenetikus hatással van, akkor egyébként is megvan a kockázat hogy egy bármelyik susnyásból előugró újfasz ugyanilyen frenetikus hatással lesz...
Vagy átfogalmazva, ha egy vendégfasz komolyan kockázatos, akkor eleve lófasz van. A vendégfasz veszélyessége egyenesen arányos a kapcsolatilófasz méretével. Bevonása csökkenti a hazugsággal/önbecsapással elvesztegetett időt. (lusta vagyok átírni, pedig ha egy mondatban egynél több fasz van, az valahogy nem PC, mingyár jönnek a pulóveres vérbölcsész vérfeministák és leosztanak)

@whale: De mondtad már neki konkrétan, hogy neked ilyen még idejében hátraarcos stílusod van, ha kipukkadást érzel? Ha ő nem igahúzó tipus lenne, hanem neki is elvi kérdés lenne, hogy ha azt érzi kipukkadt akkor idejében lelép, az téged zavarna?

@szövetszöcske: Igen. Nem. Sőt. :) (de ne offoljuk már szét titti blogját:))

@whale: A 186. kommentben már nemmindegy?:) Ha T. megszólalna és nem valami értelmetlen melóval cseszné el az időt a fontosdolgok helyett, még az is lehet, hogy vele is szóbaállnánk, és az már nemoff.

@szövetszöcske: én már megjegyeztem tittikének, hogy ha szarok az alapok és tényleg nem is akar küzdeni, akkor az az előnye megvan a vendégfasznak, hogy katalizátorként begyorsítja a közösen tuljadonú cég fellszámolását.
Ne látom magam előtt, hogy a csalitosból kiugró vendégfasszal együtt önfeledten kacagva szaladgáljanak a virágos mezőn.
Az sablonos és szappanoperás lenn, hogy az első y-elágazónál titti és a vendégfasz lefarol és indiánszökdelésben kézenfogva távoznak...inkább egy kurvanagy balhé, mindenkihülyeésnemértmegengem, mindenkimenjenapicsába végkifejletet látok a kávézaccból.

@mrbateman: Jaja, nekem is gyanús kicsit, hogy már az első vendégfaszjelölt sem olyan rendes 20 centis kaffercsávó, hanem valami együttrezgő szexuálkisugárzásos modellfeleséges kifent arc vót. Meg az ideológia is, hogy aztán a mindenféle keresztbeérzelmek milyen normálisak. De a puding próbája az evés, simán lehet a vendégfasz után egymásratalálás is (amihez pont a vendégfasz adja a kontrasztot és teszi sínre az érzéseket). Ha egy hirtelenlőtt vendégfasz pár alkalom után borítani tud, akkor jobb is, ha minden borul.

@mrbateman: :) percekig nevettem...:)

Istenem! Cincogva lehet röhögni veletek és még a fél üveg Éva vermuth sem kell!!!

Csalitosból kiugró vendégfasz, susnyásból előugró újfasz, kaffercsávó, sváb bányászlány, meg ez az emeltdíjas szavazás...kész

Kaffercsavo johet, amennyiben o Denzel Washington

Hát itt meg mi a szent szar van....

BUZIK!

@***Büdösmackó***: Mindenki buzi aki nem.

Jaj, vinnyogva röhögtem, köszi! Pedig mér Vermut sincs, lehet hogy kéne...

A szavazásba nem lehet még egy olyan pontot bevenni, hogy:
A francot se érdekli T meg G házassága, a kommentek miatt olvasom a blogot?

@AdélAnita: koszi, elmondod meg 20szor?

@AdélAnita: ja, a jó hír, hogy továbbra is olvashatod