Röviden: nincs.

Azt kérem, hogy mielőtt megint belemegyünk 909 kommenten keresztülívelő vitába, (ahol a férfiak az érzelemmentes szexhez való jogukért üvöltenek, néhány nő megpróbál úgy csinálni, mintha férfi lenne, más nők meg nyafognak, ahogy a nőknek "kell"): nem azt mondtam, hogy szerelem kell hozzá. Hanem, hogy valamilyen érzelem. Dominanciavágy, önbizalom-pumpálás, sajnálat, bosszúvágy, izgalom stb. Ezek mind érzelmek. Ezek közül valami mindig szerepet játszik a szexben. Hogyha intim közelségbe kerülsz valakivel, akkor is, ha az "csak" egy kurva, akkor az nem csak mechanika - így vagyunk kitalálva és kész.

Nem tagadom, hogy a szexre való vágynak valóban van egy biológiai oldala, persze. Sőt, elismerem, hogy a pasiknak - átlagosan - többször van ilyen biológiai igénye, mint egy nőnek. Ez evolúciós kérdés, évezredeken keresztül annak a génjei maradtak fenn, aki szórta a magját, most sem csodálkozhatunk rajta. Úgy gondolom, hogy egy nő szexvágya egy sokkal újabb, sokkal inkább társadalmilag, mint biológiailag determinált igény. Gondoljunk csak bele, hogy nem is olyan régen fel sem merült, hogy ezt egy nőnek is élveznie kell, vagy akár lehet.

Szóval, fiúk, kétségkívül előrébb vagytok. Belétek van építve olyan szexvágy és -képesség, amit nekünk valamilyen szinten tanulnunk kell. (Visszautalnék a férfiak nagyobb orgazmuskészségére, és arra gondolatra, hogy a nőknek "fejben" kell elmennie.)

A szexszel kapcsolatos érzéseink legtöbbször igazán önzőek: magunknak akarunk valami elmondani, a saját magunkban meglévő frusztrációkat akarjuk vele feloldani. (Ha már itt tartunk, szerintem minden emberi interakciónk elsősorban rólunk szól, magunknak akarunk mondani valamit vele, kevésbé, mint a másik résztvevőnek, de ez az én dilim.)

Csak magamat tudom elemezgetni a múltban elkövetett dugások és azok motivációi terén, mert - bár nem vagyok objektív - de ezek az információim vannak csak.

Kezdjük azzal, hogy szétválasztjuk a fizikai-biológiai valamint az érzelmi vágyat/kielégülést. Ahogy írtam is, úgy gondolom, hogy valamilyen emocionális szükséglet mindig, mindenkinél van. Fizikai a férfiaknál szinte mindig, a nőknél szerintem nem feltétlenül. Rengeteg olyan pasival feküdtem le, akit nem kívántam elemi erővel, de valami érzelmi szükséglet ezt felülírta. Legtöbbször - erről szintén volt szó - saját magamat akartam meggyőzni arról, hogy vonzó vagyok. Lehetett benne még bosszúvágy, sajnálat. Kötelességtudat, többször, mint kéne (amikor egy hosszabb kapcsoltban kurvára nem vágysz a szexre, de tudod, hogy pasinak igénye van rá, vagy amikor már több estén át húztad egy srác agyát, és nem lenne udvarias dolog szex nélkül lelépni). Nagyon sokszor izgalom-vágy. Hogy valami történjen, amit nem mindenki vállal be. Talán, hogy a saját merészségem, a konvenciókon való felülemelkedésem bizonyítást nyerjen.

Más nőknél nyilván előfordul az is, hogy a érzelmi intimitásra (nevezzük szeretetnek, vagy szerelemnek, ha muszáj) vágynak, és ezt fizikai intimitás formájában tudják csak kisajtolni. Nálam ez kevésbé játszott, de én dilis vagyok - sokkal hamarabb odaengedek valakit a testemhez, mint a lelkemhez. Mert a testet lényegtelennek tartom. (Ha már itt tartunk: a szopás nekem sokkal intimebb helyzet és sokkal nagyobb lépés volt, mint a dugás, pedig sok fiatal lánynak ez a "belépő" a szex világába. Én a számba, a fejembe, mint a psziché és a lélek projektált lakhelyére kevésbé szívesen engedtem be férfiakat.)

De beszéljük rólatok is, pasik. Nálatok sincs érzelemmentes, kizárólag fizikai szex (jó, talán a maszti, de most beszéljünk minimum 2 emberes a játékokról). A vadászat izgalma? Dominanciavágy (minden kurvázásban ez van)? A normaszegés vágya? És lefogadom, hogy nálatok is éppúgy jelen van az "én is kellek valakinek", "vonzó vagyok". Nehogymá' ne.

A biológiai kielégülést viszonylag könnyen el lehet érni. A férfiaknál extra könnyen, a nőknél kicsit nehezebben, de tegyünk fel, hogy gyakorlással lehet ezen fejleszteni (vannak fokozatok, ha itt nem csak az orgazmusra, hanem egyéb fizikai kellemességre is gondolok). De ahhoz, hogy a szex valóban "jó" szex legyen, ezt a legtöbb esetben meg nem fogalmazott, fel nem ismert érzelmi vágyat is ki kell elégítenie.

Példák

1. Béla elmegy kurvázni, a csaj jó, jó a teste, jó a technikája. Béla elélvez. Közben Béla kiéli azt a vágyát, hogy a nőt egy kicsit megalázza, hogy rávetíthesse azokat az ellenérzéseket, amiket a felesége iránt érez, de nem élhet ki, vagy mittudomén. Ha a kurva ez utóbbit nem tudja hozni (nem úgy viselkedik, nem úgy néz ki), akkor Béla hiába élvezett el, nem elégült ki teljesen, és nem fog hozzá visszamenni.

2. Gizi és Aladár dugnak, mindketten kívánják a másikat (biológia pipa). De Gizi a szeretetvágyát, a kötődés iránti igényét is ki akarja élni, miközben Aladár  kurva nagy kannak akarja érzeni magát, és valamilyen percepcionált hiányosságát is túl akarja kompenzálni, és erősen meg akar felelni Gizi elvárásainak. Gizi lágyan ölelkezős misszionáriusban, Aladár össze-vissza forgatós seggbebaszásban tudná ezt megvalósítani. Tegyük fel, hogy Gizi megkapja az ölelkezést, az orgazmust, Aladár is eldurran. De Aladár érzelmileg nem elégült ki. És ez neki így nem volt jó szex. (Gizinek is csak a felszínen, mert hosszú távon, Aladár nem tudja majd mímelni ezt a kötődős szexet, ha ő érzelmileg nem erre vágyik)

3. Pozitív példa: Zsuzsi és Jani megkívánják egymást egy buliban. Mindketten izgalomra és normaszegésre vágynak, mocskosnak akarják érzeni magukat. Bemennek a férfi mosdóba, basznak, aztán lepacsiznak. Ez jó.

Végső soron mindegy, mi az érzelmi vágy, ha az a fizikai kontaktus segítségével megélhető, akkor jó.

Amiről még nem beszéltünk: van olyan helyzet, amikor fizikai vágy nincs is (főleg a nő tudja ezt megjátszani, de akár a pasi is, ha valahogy felállítja). Tipikusan ilyen a házastársi rutin-kényszerszex. Ez sem feltétlenül kudarc ám: ha érzelmileg ki tudsz benne elégülni (fizikailag tökmindegy), akkor van értelme, jól is jöhetsz ki belőle. Kár, hogy a legtöbbször nem tudunk, de ezt logikailag nem, csupán empirikusan tudom igazolni.

Persze, mi az ideális: mind a testi, mind a lelki vágy megléte, és mindkettő egyidejű, kölcsönös kielégülése. Optimális esetben némi szimmetria is van a két fél vágyaiban. Ilyen kis "kevés" kell hozzá. Csoda-e hogy annyi a rossz szex?

(És egy kis apró továbbgondolás: az én vágyaimban élő többesszexben a szereplők számának növekedése még kevésbé valószínűsíti a sokféle igény egyidejű kielégülését. Hogy mindenki fizikai és érzelmi szempontból azt kapja, amit akart. Hm.)