Ne izguljatok nagyon, mert katasztrófa volt.

Nem is a zapával, hanem rábeszéltem egy barátnőmet (addigra már nem voltunk szomjasak). Zapa lényegében tudta, hova megyünk, mert nagyon szarul hazudok.

Szóval. Egy halom hervasztó, öregedő, kövéredő pasi. Néhány hervasztó, öregedő, kövéredő nő.

Én, amint túl sokat iszom, aztán még annál is többet, és annyit röhögök, hogy azt hiszik, szívtam valamit, pedig tényleg csak ittam.

Kószálunk ide-oda, tánciztunk, körbenézünk.Beszélgetünk emberekkel. Ez a legérdekesebb rész, mindenkit beszéltetek, kár, hogy legtöbbet angolul, fura, orosz akcentussal kérdezek - ez előfordul, ha iszom. Kár, hogy olyan kevésre emlékszem belőle.

Egy idő után lent a gabalyodóban gabalyodnak tisztességgel. Nézem őket, és olyanok, mint a malacok. Ami beteszi a kaput, az egy hájas hát, amint valakit nyal / szop (annyira nem látom), és nem tudom eldönteni, hogy férfié a hát, vagy nőé. A kép a retinámba ég, és félek, hogy soha többé nem leszek képes orgazmusra.

Na, menjünk haza. Nem én mondom ki, hanem a barátnőm, aki, félek, hogy soha többet nem áll szóba velem.

Gusztustalan. Közhelyes. Nevetséges.

A szex reggel a zapával: isteni, felemelő. Beszélgetős. Fantáziaelmondós.

Kibaszottul másnapos vagyok.