Fiatalkorom egyik emlékezetes könyve volt Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete. Nem is annyira, mert annyira jó volt, hanem mert felfedeztem, hogy ilyenről lehet írni úgy, hogy az nem feltétlenül pornó. Kb. ekkor hallottam először arról, amit a ma embere swingerpartiknak hív. De ami igazán megmaradt bennem, az az, ahogy az orális szexhez viszonyult: jobban szeretett szopni, mint dugni, mert akkor nem kellett arccal odafordulnia a férfihoz. Lényegében kiszerkeszthette a partnert (vagy saját magát?) a helyzetből. Én nem is vagyok itt, én csak itt ... izé ... szopok.
Akkoriban én inkább úgy viszonyultam a szopáshoz, mint minden normális kezdő lány: undorodtam tőle. Máig emlékszem, hogy az első félénk kísérletem a téren milyen megdöbbentő és hideglelős volt, tekintve, hogy kapásból gyakorlatlanul végigvittem, és a szó szoros értelmében köpni-nyelni nem tudtam. A srác persze irtó hálás volt, de lényegében szűz, úgyhogy ez azért nem mérvadó.
Mai szemmel döbbenetes, hogy milyen tapasztalatlanul, az elvárások és a technikai tudás teljes hiányával kezdtem bele a szexuális életbe. Illetve ez sem igaz - valami jót vártam, és valami rohadtul lényegtelen, súlytalan történt. Ez a súlytalanság, attól tartok, rögzült nálam, és a mai napig nem vagyok hajlandó többnek látni a dugást, mint ami.
De mindent meg lehet tanulni - még ha az elméleti órákat el is lógtam, a szemináriumokra nagyon szorgalmasan bejártam. Egy szemeszter alatt meg lehetett tanulni alapszinten a farok kibaszott egyszerű működését. Azt, hogy a férfi szex közben (meg néha máskor is) egyetlen faszból áll, minden idegvégződése ott van, és minden más csak tejszínhab a homáron. Még két félév, és kurvára le lehetett volna doktorálni is a témából. Hogy van még a faszon kívül két tágra nyílt szem is, úgyhogy ne csak jó érzés legyen, de jól is nézzen ki, mert a parasztja nyugatnémet szoftpornón szocializálódott, és akarja nézni.
A kezdeti idegenkedésem a fellációtól kezdett elmúlni, de igazi rajongó sokáig nem lettem. Bár áldom az epilálás elterjedését, mert sok technikai gubanctól kímélt meg (a fogak közé akadó szőrszálaktól a "hol van a fasz ebben az őserdőben?"-ig bezárólag).
Aztán megszerettem. Igen, ha ma megkérdezel, azt kell, hogy mondjam, szeretek szopni. Maga a tevékenység persze nem ad nekem érzéki örömöt, de miért is adna, nincs nekem ott semmim. Egy képmutató nő azt mondaná, hogy azt élvezi, hogy Te élvezed. A faszt. Nem úgy értem, hanem egy faszt. Szóval a francokat! A nő a hatalmat élvezi. Helyesbítek, én a hatalmat élvezem. Azt, hogy a kezemben van az kontroll. Megfoglak az egyetlen pontodon, ami a szánalmas kis lényedet ebben a pillanatban (?) irányítja, és azt történik, amit én akarok. Megállok, vagy folytatom? Lassítok, vagy gyorsítok? Szívom, vagy csak mozgatom? Beveszem egészen, vagy csak a forró leheletemet érzed a makkodon? Mint egy hangszer. De nem furulya, neeeem. Triangulum. Maximum. Ütöm - szól. Nem ütöm - nem szól. És az egész hangverseny alatt egyszer jut szóhoz. A végén.
A nőnek viszonylag könnyű dolga van ezzel a triangulummal, nem egy nagy truváj. A pasinak a nyalással - na, azzal több gondja van bizonyára, mert a 90%-uk szart sem ért a témához, úgyhogy nem is szoktam hagyni. De ez már egy másik történet.
