Azt hiszem, ő adta meg a kezdő lökést ehhez a mostani dilihez.

Ez egy kolléga, aki eléggé vonz. Ami totál szánalmas, mert nem egy nagy szám, legalábbis ma már nem az. 8-10 éve tán, amikor kezdtem a cégnél, és ő a főnököm volt, elég jó fogás lett volna. De lássuk be, hogy akkor én is elég jó fogás lettem volna.

Viszont nős volt, én meg halál naivan azt hittem, hogy ez kizáró ok. Utólag tudtam meg, hogy csak cégen belül jó pár nő megvolt neki, férjezettek és szinglik, szépek és csúnyák. Persze ez csak pletyka, és talán többről tudok, mint ami valóban megtörtént.

De ezen nem tudok változtatni, vonzódom hozzá, bár a szakmai kapcsoltunk legutóbbi szakaszáig ez bölcsen hibernáltam. Közben én is férjhez mentem, szültem, otthon voltam, visszajöttem. És akkor jött ez a karácsonyi "vacsora" (jaj, tudom, unalmas, közhelyes, amatőr, hogy jobbat nem tudok kitalálni, most miafasztcsináljak, ha az élet már csak ilyen). Ittunk, naná, hogy ittunk. Mondtam egy viccesnek szánt félmondatot. Visszaszólt félig viccesen. Egy darabig így vicceskedtünk. Hajcsavargatás, pillarebegtetés (és ez csak ő volt). Amikor a végén kidobtak minket a helyről záráskor, nagyon biztosra vette, hogy összejön valami. De belekaroltam az utolsó helyszínen maradt kolleginába, és hazamentem. 

Nagyon kellett röhögnöm, amikor azonnal jött egy sértett SMS, hogy "nem vagyok olyan vagány, amilyennek gondolt". Másnap reggel egy másik, hogy ne haragudjak, részeg volt, felejtsük el. És én még mindig nem voltam belegabalyodva ebbe a dologba érzelmileg.

Aztán valahogy elkezdtünk csetelni. És a dolgok konkretizálódtak. Nyugi, nyugi, a szavak szintjén. És élveztem, naná, hogy élveztem. Az élmény önmagában jó volt, és még jobb attól, hogy áthágtunk vele egy szabályt, nem olyan téglafal-áttörősen, hanem úgy finoman megkerülve, hiszen igazából semmi sem történt. Fizikailag.

Aztán még egy céges buli, még egy berúgás, egy kis csókolózás, és semmi több.

Ahogy bennem egyre oldódnak a morális gátak, és egyre jobban leszarom, hogy mit tetszik gondolni a világnak, ő egyre jobban zár. Persze, súlytalan egy olyan nővel flörtölni, aki tuti, hogy nemet mond. De ha mondhat igent? Akkor gyorsan szalad vissza a barlangjába, és onnan vet tüzes tekinteteket.

Itt tartunk most. Megy a szexcset, elég ritkán. Meg néha más témában is, csak úgy. Úgy teszünk, mintha barátok lennénk. Ami vicces, mert nem tudom, hogy lehetnénk-e barátok. Nagyon sok a közös bennünk. Vannak olyan dolgok, amiket csak vele tudok megbeszélni. Mindkettőnknek van egy nagy nosztalgiával körbevett, utólag bearanyozott, de valójában olcsó és szexuálisan túlfűtött fiatalkora. Mindketten rohadtul szexorientáltak vagyunk még mindig. Mindketten elképesztően önző, arrogáns, szakmailag topon lévő, beképzelt alakok vagyunk. Mindkettőnk túl van már azon az időszakon, amikor a legvonzóbbak voltunk, megöregedtünk, eltunyultunk, megcsúnyultunk. De azért vannak különbségek. Ő full szakmai és magánéleti válságban van. Én meg nem. Nem full.